Elhagyott. Utána kiderült hogy terhes vagyok. Megkérte a kezem. Mit tennétek?

"Mellesleg már tudjuk mi lenne a neve. Pár hónapja jártunk, amikor kitaláltuk hogy fogják hívni a gyerekeinket.

"

Figyelj,akkor lehet ez most a sors keze és van egymás mellett keresnivalótok!

Egy kedves barátnőmnél becsúszott a baba,még a kapcsolatuk nagyon korai fázisánál.Összeházasodtak,rengeteg problémáik van,de felnőttek mind a ketten a terhesség és a gondok következtében.A mai napig vannak veszekedések, és válásról is szó van,de mégis kitartanak egymás mellett.Szóval van ilyen is:) Hidd el lehet úgy boldogság ha igazán akarjátok!

AZ én véleményem az, hogy miért ne érne meg egy misét a dolog? Ne engedd, hogy megkérje a kezed, mert ez így nem őszinte, ezt te is tudod. Éljetek együtt, neveljétek együtt a gyereketeket. Ha úgy érzed, hogy a kapcsolat helyrejött, jó apja lett a gyerekének, akkor nincs gond, minden mehet tovább a maga útján. Ha pedig nem változik a srác, esetleg férretekintget, ma már nem gáz az sem, ha valaki kisgyerekkel keres pasit, nekem pl két unokatesóm is így találta meg élete párját!

25F

Aztán csak a baba tart titeket össze, de nem az érzelmek. Ebből soha semmi jó nem sült ki...

Szerintem semmiképp se menj hozzá. Ha a babát megtartod még így is lehet jó apukája.

A helyzetet szopásnak hívják, de attól függetlenül érdekes szituáció. Hirtelen elkezdett a srác aggódni, hogy mi van, ha van jobb?

De a saját gyermekénél senki sem teheti boldogabbá az embert, szóval ha csak a boldogságot kereste a szerencsétlen, akkor rá fog találni, na most hogy neked ebben mekkora szereped lesz, az más kérdés.

Én ha nő lennék, tuti, hogy nem mennék hozzá egy ilyen helyzetben, a vallásos szüleit lesz@rnám magasról, a gyereket elvetetném és keresnék egy normális férfit, hát csak van. Annyira meg nem eshetsz nehezen teherbe, ha tabletta mellett is sikerült.

Bocs, ha nyersen őszinte vagyok, de én egy másodpercig nem maradnék egy olyan ember mellett, aki azért hagyja el a barátnőjét, mert "jó veled bébi, de lehet, hogy mással még jobb lenne". Mi vagyok én, szamár, ameddig nincs ló? Micsoda sértés ez már? És hol a garancia, hogy összeházasodva nem fog kikacsingatni? Magad írod: "Vele terveztem az életem. Ő nem velem...". 25 éves korban már nem változik az ember, hiába bízunk ebben: tapasztalatból írom. Máris rossz a szájízed: gondolod, a síró gyerek, kialvatlanság, gyes/d alatti pénztelenség okozta nehézségek csak javítanának ezen? Én nem hiszem. Nézd, én eddig csak olyan helyzeteket láttam, amikor a gyerek nem "mentette meg" a kapcsolatot. Az az érzésem, hogy ő "csak" meg akar felelni a vallásos családjának. Persze hány olyan család van, akik kifelé mutatják a rózsaszín cukormázat, zárják a szöget, a csukott ajtók mögött meg el vannak hidegülve.

Egyedülálló anyaság - hááát... "Józan ésszel elvetetném, de egy életen át bánnám" - pontosan mit? Mert a harmonikus kapcsolat elveszített lehetőségét már így is, úgy is. Szerintem.