Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elhagyott. Utána kiderült hogy terhes vagyok. Megkérte a kezem. Mit tennétek?
2évig voltunk együtt. Vele terveztem az életem. Ő nem velem... elhagyott mondván, hogy nagyon boldog tudott volna lenni velem, de azt érzi jönni fog valaki akivel boldogabb lehet...
A szakítást követő héten nem jött meg. Először a stresszre fogtam. Majd kiderült terhes vagyok...
Fogamzásgátlót szedek. Több mint féléve. Szóval vicces... Már csak azért is mert rendesen szedem, s odafigyelek rá...
Na de miután kiderült (orvosilag is) hogy terhes vagyok, jött a nagy dilemma... Józan ésszel elvetetném, de... tudom, hogy egy életen át bánnám. Először is így volt vele, de most megkérte a kezem.
MEGKÉRT!!!!
S ez egy szar helyzet...
Ő 25. én 24
Kérdezd meg, tudna-e veled boldog lenni és veled képzeli-e el a jövőjét?
Én hozzámennék, ha szerelmes lennék belé!A babát sem vetetném el, ha meglenne az anyagi körülmény,akár egyedülálló anyaként is.Van családod?Szüleid tudnának segíteni?Ha igen,akkor ezeket vedd számításba a döntéshez.Elsősorban a babakérdés a fontos, utána pedig a "párod"-al való kapcsolatod sorsa szerintem!
Férfiak egyszer csak megállapodnak... nem tudni mikor, lehet neki most jött el az ideje, és persze felelősségvállalás, no és csak szeret, különben nem kért volna meg.
Így gondolom.
A fő kérdés inkább, hogy te szereted e és vele akarod leélni az életed?!
Ez alapján dönts.
Szar helyzet, mert nem így képzelted a dolgot, megértem.
Legalább tisztesség van a pasiban, ami nem egy hátrány, nem lelécelt, nem egyedül hagyott, hanem megkérte a kezed.
Mit mondtál neki erre?
Amúgy ha jól tudom, ma már nem muszáj házasnak lenni, anélkül is nevére veheti a gyereket, csak nyilatkoznia kell róla, hogy az övé.
Én elvetetném, és nem fogadnám vissza a pasit, de ez én vagyok.
Mérlegelj mindent, hogy szeretnél-e babát, az anyagi körülményeket, mit érzel a srác iránt, meg tudnál-e bízni benne, stb. Ha vissza is fogadod, szerintem adj próbaidőt, szép és jó, hogy megkért, de előtte elhagyott, ki tudja mikor gondolja meg magát újra. Szóval szerintem a házasságba ne ugorj bele ilyen hirtelen.
Anyagiakkal nem lenne gond, a családom mindenben támogatna. Az ő családja még nem tudja... csak akkor tudják meg, ha megtartjuk a babát, ugyanis vallásosak.
A megkérésre meg azt válaszoltam neki, hogy ha a szívemre hallgatnék itt és most igent mondanék neki és a nyakába ugranék a boldogságtól, de az eszemre fogok. Csak akkor kérjen meg, ha velem akarja leélni az életét, ne pedig a gyerek miatt, vagy hogy a családjának megfeleljen. Nem akarok attól rettegni hogy rátalál arra a jobbra és elhagy... inkább egyedül álló anya leszek, mint hogy váljak... vagy boldogtalan legyek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!