Ha senki nem ért velem egyet abban, hogy szakítani akarok, akkor lehet, hogy tényleg nem kéne?

Az a bajom hogy nagyon elegem van a kapcsolatomból. Évek óta nem érzem jól magam. Mióta együtt vagyunk, felszedtem 10 kilót és a párom nyaggat ezzel, hogy adjam le mert jaj az "egészségem" és ő aggódik. Én nem szeretném mert én így jól érzem magam teljesen. Ha azt mondtam neki hogy ha nem hagy békén, akkor szakítok, kijött még olyan beszólás is belőle, hogy nekem lenne rossz, mert az olyan vagy jobb pasik mint ő nem fogadnának el ennyi kilóval, hamar megbánnám, mert le kellene adnom a szintet. Olyan is történt hogy elkezdett sírni, hogy nem vagyok képes az ő kérésére lefogyni.

Ez az egyik problémám de van még több. Nagyon idegesít, hogy túl jóban van a szüleimmel. Néha csak úgy beszélgetnek telefonon, hogy mi újság meg olyankor is átment hozzájuk amikor nekem más programom volt. Annyira jóban vannak, hogy amikor elmondtam a szüleimnek, hogy a szakításon gondolkodom, akkor megmondták hogy akkor magamnak kell megoldani, nem mehetek hozzájuk ideiglenesen sem, mert nem támogatják, hogy egy ilyen Férfit elhagyjak. A barátaim ugyanígy húzzák a szájukat és azt mondják, hogy mindent felfújok, meg túlzottan elhamarkodva döntök. A barátaimmal is szoros kapcsolata van, már egy barátom nincsen aki csak az enyém lenne. Mindegyik barátommal (+ azon párjaival) van olyan közös chat, amiben a párom is benne van, és szinte csak ott kommunikálnak már velem.

Nagyon elegem van az egészből és folyamatosan úgy érzem menekülni szeretnék, de nem áll mellettem senki és mindenki imádja a páromat, emiatt bizonytalan vagyok és félek, hogy nagyon rossz ember vagyok és velem van a probléma.

Közben már egy új kollégám is elkezdett nekem udvarolni, sokkal jobb pasi is minden téren, mint a párom, és mégis tetszem neki... Voltam olyan hülye, hogy megmondtam ezt a páromnak amikor megint szekált a súlyommal (persze nem azt hogy a másik jobb pasi), és azóta az a mániája, hogy megcsalom, folyton elszámoltat az időmmel és néha felhív munkahelyen is. És elmesélte a szüleimnek és a közös barátoknak is, hogy nekem elég két szép szó és máris borítanám a kapcsolatot a semmiből pedig addig minden működött. Azt mondja, csak azóta van vele bármi problémám, amióta bejött a képbe a kolléga, aki felfújta az önbizalmam. Pedig jóval régebben indult az egész, és a kollégámtól nem is szeretnék semmit. Inkább egyedüllétre vágyom.

Tényleg velem lenne a gond?