Jogosan vagyok csalódott és dühös, hogy semmi épkézláb indokot nem mond a szakításra?

Barátnőm szakított velem, kimondta a végét, de nem tudom igazából sajnos, hogy miért. Pedig szeretnék tanulni belőle, és nagyon pszichopata húzásnak érzem, hogy egyik nap még így szeret, úgy szeret, másik nap pedig szakítás, mert ő nem érzi azt, amit kéne. Ha próbálok írni neki, nem minősítem meg semmi, akkor csak azt ismétli, hagyjuk már egymást békén, semmi értelme belemenni, és, ha nem fejezem be, akkor a bátyja fog már beszélgetni velem... több éves kapcsolatnak így kell vége legyen, és nekem nagyon fáj, és sokkal nehezebb így a lezárás, mintha elmondaná a normális indokot. Szerinte ő elég korrekt, mert nem húzta az időt és lezárta egyértelműen, nem hagy kiskaput, innentől semmi közünk egymáshoz és nincs jogom faggatni tovább.