Vitatkozásnál minden alkalommal nekem ugrik azzal , hogy miattam nem ért el semmit . Ellenben azt kéri, hogy karrier váltás miatt, hogy el tudjon helyezkedni , segítsek neki tanulni . Mit tegyek ?

Nagyon bosszant azt hallgatni állandó jelleggel, hogy miattam nem ért el semmit élete során , holott mindössze két éve vagyok csak a barátnője . Addig meg ráfogja a szüleire, miattuk nem tudott önmegvalósítást csinálni, és miattuk csóró. Ennek dacára, azt kéri tőlem , hogy mint egy kisgyerekkel üljek le tanulni vele, hogy " valamit el tudjon érni ". Nagyon dühös vagyok emiatt, mert ha én el akarok valamit érni az életben ahhoz bizony nem kell díszőrség, meg delegáció sem hanem magam megvalósítom az elképzelésemet , céljaimat. Szerintetek, mit mondjak neki , hogy kicsit térjen már észhez és ne állandóan másra hárítsa a felelősséget? Egyébként már jóval 30 felett jár , és se jogsi, se kocsi, de ezt ezeket mind más miatt nem tudta megszerezni ....