Szakítottál már mert párod szorgalmas volt de semmire nem jutott?

Igen, de még fiatalabb koromban.

A srác éjjel-nappal tanult és vért izzadt az érettségivel, miközben én alig tanultam rá. Igaz, mindkettőnké 95% fölötti lett, de rájöttem, hogy nem kell nekem olyasvalaki, aki 600-szor annyi munkával ugyanannyit ér el, mint én.

2

Nem volt kifejezetten buta, lehetett vele jókat beszélgetni, de a lassú felfogás és a perfekcionizmus egy olyan kombinációját tanúsította, ami elviselhetetlenné tette a kapcsolatot. Folyamatosan, megállás nélkül, éjjeleken át tanult egy szaros érettségire, csak azért, hogy 1 (azaz EGY) százalékkal jobb eredményt érjen el, mint én.

Elképzeltem, hogy milyen lenne az egyetemista élet mellette, és menekültem. :D

Engem dobtak már ki azert mert állandoan alkalmi munkáim voltak. Azaz hol itt hol ott dolgoztam. Nem volt egy fix jolfizető.

Aztán lett ugyan karrier is de az már nem érdekelte. Leírt szánalomnak.

5

Micsoda ostoba komment...

Egyrészt nem kizárólag a lassú felfogása zavart, hanem a kényszeres mániája, hogy mindig hibátlanul teljesítsen. Az érettségit megelőző hónapokban emiatt alig találkoztunk, nem beszélt velem, vagy ha mégis, akkor csakis a tanuálsról, nem lehetett programokat szervezni, elhanyagolta a barátait és a családját is, mert a szent küldetés, hogy tökéletes érettségije legyen felülírt minden mást. Ehhez képest én napi 1-2 óra tanulással/ismétléssel/gyakorlással ugyanolyan jó eredményt értem el, mint ő.

Másrészt felfoghatatlan számomra, hogy az intelligencia a te világképedben miért jár alkoholizmussal és hűtlenséggel? Ez miféle logika? :D Jól sejtem, hogy te sem vagy a szellem bajnoka? :D

Ja és nem. Ezt a srácot a büdös életben soha nem fogom visszasírni. Jópár hibát elkövettem életem során, de az az egyik legjobb döntés volt, hogy ettől a fiútól megszabadultam annó.