Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van annál valódibb, szebb és fájdalmasabb érzelem, mint amikor egy férfi sír a nő után, miután elhagyja őt? (Többi lent) (25-30 éves korosztály közé tartozom)
Ha egy férfi azt érzi, hogy számára ez a szerelem volt az egyetlen "igazi", ami megmagyarázhatatlan és szenvedéllyel teli, ami túlmutat az egész világon, vajon rátalálhat újra erre az érzésre? Vagy csak újra lehet szerelmes, de az már mindig más lesz? Ha rátalálhat erre az érzésre egy másik nővel, ami kapcsán újra kiszakadhat a valóságból, akkor van egyáltalán értéke ennek az egész "szerelem" érzésnek? (Nem pont az adja ennek értékét, hogy csak egyszer történhet meg? Hiszen maga az élet is nem attól értékes, hogy egyszer véget ér?)
Le lehet élni egy életet úgy, hogy valaki örökre beégette magát a szívünkbe, de soha többet nem látjuk? Lehetünk így boldogok egy másik személlyel?
#9 Bármit megtennék hogy így legyen.
#10 A sok nem után én is elvonultam, vágytam rá hátha meggondolja magát de mindhiába és már olyan távol van lassan elfelejtem az arcát és csak az érzés marad meg amit akkor éreztem amikor mélyen a szemeimbe nézett..
#7 Igen hibáztam, mint ő is, és igen csinálhattam volna jobban és lehet akkor nem vesztem el, de még ő attól retteget mikor hagyom el, azt hitte ez megelőzi és magát választotta.. pedig én soha de soha nem hagytam volna magára még akkor sem ha már nem vagyunk együtt, és ez igazi fájdalom
#11 Az ilyen válaszolók szerintem nem igazán értik meg a témát
#14 Ez tök jól leírtad, sajnos és vissza sétáltam ebbe a megállóba csak ő már teljesen előrébb jár.. én pedig nem bírok tovább menni nélküle
Illetve az a gondolat is bánt hogy egyszer túltenném magam rajta, az olyan lenne mintha nem is lett volna fontos számomra.. pedig az és nem tudom kinek akarom ez bízonyítgatni úgy valójában
Ha vissza kapnám én lennék a legboldogabb ember és képes lennék bármire.
Tényleg egy olyan "nő" kell akinek egy szemernyi önbizalma se van? Akármibe elfogadom, hogy még mindig önbizalomhiánya van és hiába lenne veled, hiába tennél meg érte bármit akkor is azon kattogna, hogy mikor hagyod el, mikor csalod meg. Féltékeny lenne, bizonygatni kéne neki, hogy nincs rá oka.
Ilyen típusú embernek SOSEM leszel eléggé jó mert nincs saját magával kibékülve!
Viszont ha te visszafogadnád és hajtanád magad a nagy semmire akkor neked ugyanúgy nincs önbizalmad, önbecsülésed!
Ő az a típus aki inkább menekül miatta míg te az vagy aki ragaszkodik.
Ráadásul még bűntudatod is van megspékelve megfelelési kényszerrel:
"Illetve az a gondolat is bánt hogy egyszer túltenném magam rajta, az olyan lenne mintha nem is lett volna fontos számomra.. pedig az és nem tudom kinek akarom ez bízonyítgatni úgy valójában"
Saját magadnak akarod bebizonyítani csak ő rá vetíted ki! Ez bocsánat a káromkodásért qrvára nem szerelem! Tessék önmagadon dolgozni ha nem megy egyedül pszichológus segítségét kérd minél előbb!
Az önszeretet, önbecsülés hiánya nem kicsinység hiszen abból alakult ki nálad a megfelelési kényszer, lelkiismeretfurdalás és a rögeszme, rossz kötődési zavar!
#17
Mintha ismernél minket ez annyira pontos..:0
Nem reális amit érzel. Ezelőtt a nő előtt teljes életed volt. Miután ő jött, felborult az énképed, és a másikat isteníted. Ez inkább egy túlhevült dolog.
Egy személyiségtípusba szerettél bele, akit telitalálatnak éreztél. Vannak még ilyen típusok. Túl sok időt ne tölts el gyásszal, nem fogod tudni kikövetelni a sorstól, hogy visszatérjen.
Én voltam ilyenben. Nagyon untam már a várakozást a semmire. Minden perc, és nap, amit apátiával töltesz, fölöslegesen megy el. Senki nem fogja visszaadni, és egy idő után rájössz, hogy eltelt x év, és csak a saját életedet rövidítetted meg.
Van megoldás, az hogy elfogadod ami történt, és megpróbálsz túllátni ezen. Sok normális nő van, és találsz ilyet, de akár még jobbat is. A hasonlítgatással pedig egy leendővel való ismerkedést elcseszel.
Nekem volt ilyen szerelmem régen, tudom miről beszélek. Aztán voltak ismerkedéseim, és volt két olyan is, aki szerintem jobb is, mint akit anno szerettem. De közben megértettem azokat a hibákat, amiket a vak szerelem miatt nem voltam hajlandó meglátni.
#19, ezek tényleg jó tanácsok és köszönöm a véleményt.
Időnként még magam is elhiszem egyébként hogy sikerülhet túl lépni ezen az egészen és megtalálom más mellet a boldogságot, ahogy kívánta ő is.
De amikor teljesen elcsendesül a világ, az nagyon félelmetes mert csak rá és rá gondolok.
Legszívesebben már feladtam volna az egész "életet", de csak miatta nem teszem..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!