Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hibát követtem el? Olyan mintha a saját magam életét szúrnám el.
Sziasztok!
Nem gondoltam volna, hogy én valaha ilyen kérdést fogok feltenni, pont itt. De eljött ennek is az ideje. 34 éves vagyok, 3 hete megismerkedtem egy nővel tinderen, ő 30 éves. Az első randin, amikor megláttam, kétes érzések fogtak el. Csinos volt, nőies, vonzó, viszont az arca nem teljesen olyan volt, mint amilyet elképzeltem a képek által. Nehéz megfogalmaznom, mert bizonyos szögből, ha mosolygott, vagy ahogy nézett, akkor elvarázsolt, de volt olyan is, hogy mikor egyenesen rám nézett szemből, akkor egyszerűen az arc karakterisztikája miatt azt éreztem, valami nem stimmel. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy 70-80%-ban volt meg az arcra, amit a képek alapján elképzeltem. Ez nem is baj, van ilyen, tudom. Ettől függetlenül viszont 5-6 órás randi volt és a belső, az értékrendje, ahogyan a világhoz hozzááll, ahogyan a dolgokat látja, humorérzék, egyszerűen minden stimmel.
A randi végén megbeszéltük, hogy én nem érzem azt, amit szerintem kéne, ő is így vélekedett, majd találkoztunk másnap is, mert ettől függetlenül fantasztikusan éreztük magunkat. Másnap végül arra jutottunk, hogy egy nagyon értékes embert ismertünk meg egymás személyében, de hagyjuk a dolgot, mert nincs meg az a valami. Viszont egyszerűen képtelenek voltunk elengedni egymást, utána 2-3 nap csend következett. Azokban a napokban sokat agyaltam és egyértelműen megbántam, hogy így döntöttem, sőt, belegondoltam, hogy biztos már másokkal randizik és ez engem nagyon idegesített, zavart. 1 hétig aludni is alig bírtam emiatt, forgolódtam, úgy éreztem, ellöktem magamtól a lehetőséget. Másnap elhívtam egy találkozóra és ott bekattant valami, egyértelműen közöltem vele, hogy őt akarom, szeretném elhívni igazi randikra, ahol jobban megismerjük egymást. Hiába nincs meg az a valami, ami ahhoz kell, hogy amikor ránézek, tudjam, jelen pillanatban csak ő kell nekem, egyszerűen összességében a személye annyira megfogott, hogy nem bírtam elengedni. Belement, majd pár randi után megcsókoltam. Utána szépen apránként léptünk tovább, azt mondta, a határozott fellépésem és közeledésem nála egyértelműen átformált mindent és tudja, velem szeretne lenni. Utána azon a héten még jobban elmélyült a kapcsolatunk, hirtelen mindent együtt csináltunk, mindenhova együtt mentünk.
Miután sikeresen megléptem ezt a dolgot, nem tehetek róla, de legbelül még mindig volt valami érzés bennem, ami a legelején és ez zavart. Igyekeztem tudomást nem venni róla, mert úgy voltam vele, basszus, egyszerűen belsőre minden stimmel, a személyisége elragadó és külsőre is vonzó, csak az a valami az arcában... Nem tudom máshogy megfogalmazni. Egy felszínes rohadéknak tartottam és tartom is magam, de úgy voltam vele, hátha idővel, 1-2 hónap után beindul a részemről is valami. Ez a dolog folyamatosan hullámzott a részemről és végül tegnap úgy döntöttem, elmondom ezt neki, mert nem tehetem meg azt, hogy hónapokig húzom a dolgot. Egyszerűen hihetetlen, hogy ezt is teljesen őszintén meg lehetett vele beszélni. Viszont most megint ott tartok, hogy ellöktem magamtól és hiába kellene megkönnyebbülést éreznem, jelenleg gyűlölöm magam és szenvedek. Nagyon nehezen köszöntünk el egymástól, olyan érzelmi hullámok jöttek rám elköszönésnél, hogy magamat se értettem, ilyen még nem volt. Pedig mindössze 3 hétről beszélünk, ami semmi, de mégis, olyan mélyen kitárulkoztunk már az elején egymásnak, hogy úgy éreztem, már 3 éve ismerjük egymást.
Nektek már volt ilyen? Nagyon félek tőle, hogy hibát követtem el, hogy véget vetettem neki. Elvileg ilyenkor nekem megkönnyebbülést kellene éreznem, de nem érzek, inkább csak szenvedést és szomorúságot. Viszont mégis bennem van az az érzés, hogy ha minden jó már a legelején, ha megvan az a valami, akkor nem agyalnék ilyeneken, hogy az arc karakterisztikája nem tetszik, hanem egyértelműen tudnám, vele szeretnék lenni, aztán meglátjuk hogy hova jut a dolog. Teljesen kétes érzéseket vált ki belőlem. Már arra is gondoltam, azért, mert megszoktam az egyedüllétet, van egy kényelmes, megszokott életem és most minden felborult és nem tudom a helyén kezelni a dolgokat, hozzá kell szoknom. Viszont egyúttal az is bennem van, hogy ez csak kifogás és a kapcsolat legelején nem ezt kellene éreznem, hanem azt, hogy jajj de jó, hogy itt van nekem és vele szeretném tölteni minden időmet. Lehet azért engedem el nehezen, mert a lelkem mélyén tudom, nem biztos, hogy találok még egy ilyen gondolkodású nőt. Na de ha a lelkem mélyén valami folyamatosan motoszkál, amit nem tudok elengedni (arc) és nem tudom emiatt 100%-osan beletenni magamat egy kezdődő kapcsolatba, akkor már megette a fene, nem? Érzelmileg érett gondolkodású férfinak tartom magam, de ezek után már egyértelművé vált számomra, hogy még jobban rá kell gyúrnom az érzelmi intelligencia fejlesztésére, már pszichológuson is gondolkodtam.
Egyértelműen szeretnék kapcsolatot, szeretném megosztani valakivel az életemet és ő megfelelő személ lett volna rá minden téren. Csak valamit akkor is érzek belül, azt, amit a legelső találkozásnál is éreztem, hogy ha ránézek, akkor valami nem jó. Illetve pontosítok, nem mindig jó. Ennek kellene lennie a plusznak, ami nincs meg? Csak nem értem, hogy akkor miért búcsúztunk el tegnap olyan nehezen, még ő is hozzám bújt és láttam rajta, annyira rosszul esik neki, hogy legszívesebben megvigasztaltam és megcsókoltam volna.
válasza:Azért hülyeség mert az egó nem függ össze azzal, hogy ki tetszik meg neked. Azon nem tudsz változtatni. Lehet a többség szerint világi csúnyaság, de neked akkor is tetszeni fog, sőt lehet belészeretsz. Lehetetlen úgy hozzá állni a nőkhöz egó miatt, hogy "jaj ez is tetszik, erre is feláll".
(Egyébként meg az egó inkább ezoterikus cucc, megvilágosodáshoz vezet buddhisták szerint. Mielőtt lehordanál megint agyatlannak nem hiszek benne.)
válasza:Ugyan mit tud kezdeni egy pszichológus azzal, hogy neked xy lány nem jön be arcra? Add lejjebb az igényeidet? Hová? Meddig? Biztos, hogy nekem az olyan jó lesz, ha bebeszélem magamnak többtucat "terápia" alatt súlyos százezrekért (talán még a végén el is hiszem), hogy nekem az a lány végülis mégiscsak tetszik? Az tényleg egy sikersztori, hogy lejjebb adva az igényeket összejövök valakivel, akibe csak úgy "beleestem kicsit", nem érzem azt a szerelmes vibe-ot, dehát biztos velem van a baj, mert a hát szakember megygyőzött. 32# Pont ezt akartam írni én is. Semmi köze az egonak ehhez, teljesen másról beszélünk. A köznapi nyelv az önzést, beképzeltséget érti alatta, miközben az egonak vannak mélyebb jelentése. Amelyik pszichológus le akarja építeni az egodat, az kókler, és a köznapi értelemben használja. Az egodat soha nem fogod tudni leépíteni és nincs is erre szükséged, hiszen a mindennapi túlélésben segít. De ennyire már nem is akarok magasröptű lenni.
Röviden tömören: vagy érzed a vonzalmat, vagy nem. Nincs ezen mit építgetni.
válasza:Van itt egy idegbeteg mellet veregető férfi, aki az igazát akarja rám és másokra erőltetni. Ezt én megértem, de én nem így érzem, ezért ez a #27 válaszolót nagyon felbszta, mert tipikus öntelt proli, csak neki lehet igaza, csak az ő felfogása a jó, csakis kizárólag az a jó amit ő mond, ír, gondol, tud. 😂😂😂
Vicces és szánalmas is egyben számomra amikor valaki így megnyilvanul, itt mutatkozik ki az ember valódi jelleme, ha te, jelen esetben én, nem osztom a véleményét egyből támad sakál nyelvvel.
És itt szakad meg a dolog, mert a prolikkal nem lehet zöldágra vergődni, mert egy agybeteg proli, csak az a jó ahogy ő gondolja.
Tehát mi a jön ebből, hogy írhatnék bármit, csak az a szabály, csak az az élhető amit ő ír és ő gondol.
De miért fáj ez ennyire a #27 válaszolónak, amúgy komolyan, miért fáj ennyire neked, hogy pszichológushoz járok, és miért fáj ennyire neked, hogy azóta a külső tényezőket, mint pl egy ember külseje némileg a háttérbe tudom tenni?
Mi az ok, amiért egy óriási monológot adtál ki magadból ezért? Mitől félsz? Miért állítod ennyire a saját igazad?
És mit kezdesz azzal, ha én mondjuk úgy tudok elélvezni ha épp szögeket ütök a farkamba, mert nekem ez a jó, ettől élvezem....vágod mit akarok mondani, vagy az az igazi proli, paraszt éned nem fogadja be?
Te totál beteg vagy, tipikusan kibírhatatlan egyén, amúgy totál leszarom a véleményed, most épp a wc-n ülök, és úgy ahogy ezt az óriási szart, amit kinyomtam a seggemből, lehuzóm a wc-n, akár a véleményed, szép napot. 😉
válasza:És kedves #27, megelőzöm az újabb nagy epikus, proli, paraszt monológod, és válaszolok rá, és ezzel a veled való kommunikációt rövidre zárom és átmegyek olyan saját mellemet meg vállamat veregető stílusba mint te, tehát a #35 válaszomra írt válaszodra itt a válaszom. [link]
Próbáld meg abba a csökönyös, és kicsinyes agyadba verni azt, hogy minden ember MÁS, mindene ember MÁSHOGY ÉLI MEG és MÁSHOGY DOLGOZZA FEL a dolgokat! Ezt jó ha megjegyzed. 😉
Na húzlak. 😂
válasza:35, 36.
Örömmel lennék a pszichológusod, visszatérő kliens lennél ☺️ Látom sikeres volt a terápia és az indulatkezelés.
válasza:Ne haragudj ha megbántalak, de ennyi idősen már nem ez kellene legyen a prioritás. Ha téged valami zavar a másikban, azt leginkább magadban kell keresni. Ne legyél olyan nővel együtt aki nem tetszik, de ha egyébként minden klappol akkor nem értelek miért állsz a saját magad boldogságának útjában?! Igazából erre kellene nem kicsit ránézni, hogy ezt miért csinálod. Az idealizálást meg ennyi idősen el kell engedni, ha valaki normális kiegyensúlyozott kapcsolatot keres, akkor annak nem lesz óriási nagy bumm az eleje, ha csak nem 14 éves, ha viszont 34 évesen ilyeneket szeretnél érezni, az nem teljesen okés, sőt.... Egy felnőtt egészséges kapcsolatban a szerelem az idővel alakul ki, nem a rózsaszín köd jön először, hanem a józan ész, az érvek a másik mellett, a megismerés, stb.
Ha valaki a pillangókra vágyik a gyomrában az egy traumatizált egyén, aki ezt nem dolgozta még ki magából és még a gyermeki létben van benne felnőtt fejjel, ahol előbb idealizál, később meg jön a nagy pofára esés, mert a rózsaszín köd elveszi az ember eszét 1-2 évig, majd mire kitisztul a kép addigra meg már nyakig benne egy olyan kapcsolatban ami egyáltalán nem kompatibilis a személyiségével, hisz tök más szemmel nézte eddig, aztán meg jól benne marad, mert hát annyi mindenen túl vagyunk, meg a stb blablabla és akkor így lehet évekre vagy örökre beragadni egy olyan kapcsolatba amibe amúgy ha józan ésszel belegondoltunk volna az elején, akkor a fene ment volna bele. Nekem erről ez a véleményem. Azt nézd meg, hogy mi áll annak hátterében, hogy valami zavar a hölgy külsejében és aztán nézzél rá arra, hogy az esetleg emlékeztet-e valakire, vagy volt-e ilyen karakterű hölggyel valami rossz élményed, de sorolhatnám itt a dolgokat nap estig, de nem fogom. Jó nyomozást neked és sok szerencsét :) (Néha nagyon nehéz észrevenni a kincset ami a lábunk előtt hever)
válasza:Ez a tipikus se veled se nélküled efektus.
Ha folytatod folyamatos hullámzás és kételyek lesznek ugyan így.
Ha befejezed akkor meg van esély, hogy később találsz olyat akinek nem ilyen az arca.
Megmondom őszintén az elején azt hittem, hogy az lesz a csattanó, hogy kiderült egy nővé operált férfi és ezért nem stimmelt az arca.
válasza:#38:
Bármilyen idős vagy érezhetsz pillangókat az első pillanattól fogva és persze később is. De a kérdezőnek ellenszenves (vagy milyen) a nő arca, adott esélyt az ismerkedésnek. Az jobb lenne ha megint össze jönne vele aztán marcangolná a bűntudat, vagy közben megtetszene neki más és minimum érzelmileg csalná, vagy szakítana? Az a nő nem illik hozzá ha nem tetszik neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!