Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szakítás » Hibát követtem el? Olyan...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hibát követtem el? Olyan mintha a saját magam életét szúrnám el.

Figyelt kérdés

Sziasztok!


Nem gondoltam volna, hogy én valaha ilyen kérdést fogok feltenni, pont itt. De eljött ennek is az ideje. 34 éves vagyok, 3 hete megismerkedtem egy nővel tinderen, ő 30 éves. Az első randin, amikor megláttam, kétes érzések fogtak el. Csinos volt, nőies, vonzó, viszont az arca nem teljesen olyan volt, mint amilyet elképzeltem a képek által. Nehéz megfogalmaznom, mert bizonyos szögből, ha mosolygott, vagy ahogy nézett, akkor elvarázsolt, de volt olyan is, hogy mikor egyenesen rám nézett szemből, akkor egyszerűen az arc karakterisztikája miatt azt éreztem, valami nem stimmel. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy 70-80%-ban volt meg az arcra, amit a képek alapján elképzeltem. Ez nem is baj, van ilyen, tudom. Ettől függetlenül viszont 5-6 órás randi volt és a belső, az értékrendje, ahogyan a világhoz hozzááll, ahogyan a dolgokat látja, humorérzék, egyszerűen minden stimmel.


A randi végén megbeszéltük, hogy én nem érzem azt, amit szerintem kéne, ő is így vélekedett, majd találkoztunk másnap is, mert ettől függetlenül fantasztikusan éreztük magunkat. Másnap végül arra jutottunk, hogy egy nagyon értékes embert ismertünk meg egymás személyében, de hagyjuk a dolgot, mert nincs meg az a valami. Viszont egyszerűen képtelenek voltunk elengedni egymást, utána 2-3 nap csend következett. Azokban a napokban sokat agyaltam és egyértelműen megbántam, hogy így döntöttem, sőt, belegondoltam, hogy biztos már másokkal randizik és ez engem nagyon idegesített, zavart. 1 hétig aludni is alig bírtam emiatt, forgolódtam, úgy éreztem, ellöktem magamtól a lehetőséget. Másnap elhívtam egy találkozóra és ott bekattant valami, egyértelműen közöltem vele, hogy őt akarom, szeretném elhívni igazi randikra, ahol jobban megismerjük egymást. Hiába nincs meg az a valami, ami ahhoz kell, hogy amikor ránézek, tudjam, jelen pillanatban csak ő kell nekem, egyszerűen összességében a személye annyira megfogott, hogy nem bírtam elengedni. Belement, majd pár randi után megcsókoltam. Utána szépen apránként léptünk tovább, azt mondta, a határozott fellépésem és közeledésem nála egyértelműen átformált mindent és tudja, velem szeretne lenni. Utána azon a héten még jobban elmélyült a kapcsolatunk, hirtelen mindent együtt csináltunk, mindenhova együtt mentünk.


Miután sikeresen megléptem ezt a dolgot, nem tehetek róla, de legbelül még mindig volt valami érzés bennem, ami a legelején és ez zavart. Igyekeztem tudomást nem venni róla, mert úgy voltam vele, basszus, egyszerűen belsőre minden stimmel, a személyisége elragadó és külsőre is vonzó, csak az a valami az arcában... Nem tudom máshogy megfogalmazni. Egy felszínes rohadéknak tartottam és tartom is magam, de úgy voltam vele, hátha idővel, 1-2 hónap után beindul a részemről is valami. Ez a dolog folyamatosan hullámzott a részemről és végül tegnap úgy döntöttem, elmondom ezt neki, mert nem tehetem meg azt, hogy hónapokig húzom a dolgot. Egyszerűen hihetetlen, hogy ezt is teljesen őszintén meg lehetett vele beszélni. Viszont most megint ott tartok, hogy ellöktem magamtól és hiába kellene megkönnyebbülést éreznem, jelenleg gyűlölöm magam és szenvedek. Nagyon nehezen köszöntünk el egymástól, olyan érzelmi hullámok jöttek rám elköszönésnél, hogy magamat se értettem, ilyen még nem volt. Pedig mindössze 3 hétről beszélünk, ami semmi, de mégis, olyan mélyen kitárulkoztunk már az elején egymásnak, hogy úgy éreztem, már 3 éve ismerjük egymást.


Nektek már volt ilyen? Nagyon félek tőle, hogy hibát követtem el, hogy véget vetettem neki. Elvileg ilyenkor nekem megkönnyebbülést kellene éreznem, de nem érzek, inkább csak szenvedést és szomorúságot. Viszont mégis bennem van az az érzés, hogy ha minden jó már a legelején, ha megvan az a valami, akkor nem agyalnék ilyeneken, hogy az arc karakterisztikája nem tetszik, hanem egyértelműen tudnám, vele szeretnék lenni, aztán meglátjuk hogy hova jut a dolog. Teljesen kétes érzéseket vált ki belőlem. Már arra is gondoltam, azért, mert megszoktam az egyedüllétet, van egy kényelmes, megszokott életem és most minden felborult és nem tudom a helyén kezelni a dolgokat, hozzá kell szoknom. Viszont egyúttal az is bennem van, hogy ez csak kifogás és a kapcsolat legelején nem ezt kellene éreznem, hanem azt, hogy jajj de jó, hogy itt van nekem és vele szeretném tölteni minden időmet. Lehet azért engedem el nehezen, mert a lelkem mélyén tudom, nem biztos, hogy találok még egy ilyen gondolkodású nőt. Na de ha a lelkem mélyén valami folyamatosan motoszkál, amit nem tudok elengedni (arc) és nem tudom emiatt 100%-osan beletenni magamat egy kezdődő kapcsolatba, akkor már megette a fene, nem? Érzelmileg érett gondolkodású férfinak tartom magam, de ezek után már egyértelművé vált számomra, hogy még jobban rá kell gyúrnom az érzelmi intelligencia fejlesztésére, már pszichológuson is gondolkodtam.


Egyértelműen szeretnék kapcsolatot, szeretném megosztani valakivel az életemet és ő megfelelő személ lett volna rá minden téren. Csak valamit akkor is érzek belül, azt, amit a legelső találkozásnál is éreztem, hogy ha ránézek, akkor valami nem jó. Illetve pontosítok, nem mindig jó. Ennek kellene lennie a plusznak, ami nincs meg? Csak nem értem, hogy akkor miért búcsúztunk el tegnap olyan nehezen, még ő is hozzám bújt és láttam rajta, annyira rosszul esik neki, hogy legszívesebben megvigasztaltam és megcsókoltam volna.



2024. jún. 17. 07:59
1 2 3 4 5 6
 11/59 anonim ***** válasza:
84%
Nem kell szerelmesnek lennie helló emberek. Mégcsak ismerkedtek. De vágyni rá kéne, a rózsaszín felhőben úszni és ha ez nincs meg akkor időpazarlás ismerkedni vele tovább. Ha tényleg oda lenne érte akkor nem zavarná az arca még akkor se ha pattanásos lenne.
2024. jún. 17. 08:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/59 anonim ***** válasza:
54%
Ez egy kis incel rinyálásnak tűnik, ha a semmitől ennyire elkábulsz, akkor kétségbeesett vagy. Ez már egy jó kezdés találkozz még pár lánnyal aztán majd rájössz, hogy ez semmi amit most elengedtél.
2024. jún. 17. 08:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/59 anonim ***** válasza:
83%
Hibát követtél el akkor amikor erőltetted a randizgatást, de szerencsére észbe kaptál és stoppoltad. Vagyis a lehető legjobb lépést hoztad meg. Nem hozzád való.
2024. jún. 17. 09:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/59 anonim ***** válasza:
53%

Én csak a kérdés felét olvastam el, mert pont ugyanez történt velem is kérdező.

Voltam pszichológusnál is, mert annyira szarul éreztem magam, hogy belekerültem egy olyan állapotba, hogy megijedtem magamtól, eltűnt a személyiségem, egyszerűen miután szakítottam a lánnyal, azt éreztem, hogy skizofrén lettem, az aki addig voltam egyik pillanatról a másikra eltűnt, és nem tudtam érzelmeket érezni, azt hittem, hogy kész, vége, pszichopata skizofrén vagyok.

Aztán felvilágosított a pszichológus, hogy ez ilyen helyzetben teljesen normális, nincs velem semmi baj, ez egy egyszerű reakció az agyamtól.


Hónapok teltek el, mire a pszichológussal kihámouztuk, hogy mi lehetett a probléma, lelkileg, érzelmileg 150%-os volt köztünk az összhang, de külsőre volt valami ami nem tetszett, egy olyan felesleges és apró dolog, ami felett nem tudtam szemet hunyni. Kiderült, hogy ego, az egom dolgozott, az egom akart "tökéletest", az egom kötött bele, nem én, nem az érzelmeim, hanem az egom. Hónapokkal később, mikor már szellemileg tudtam fejlődni a pszichológussal, akkor újra felkerestem, találkoztunk, de nem...már nem....már nem akart velem semmit. Túlságosan megbántottam, nem tudta azt az érzelmet előhozni magából amit akkor, én is pont így mondtam el neki, hogy mi az ami zavar benne, de ez eléggé nagy sérülést okozott neki.


Szóval ennyi volt.


Most azért járok pszichológushoz, hogy elfelejtsem őt.


Érdekes és vicces így látni és szemlélni a dolgot, rádöbbenünk, hogy nem ezüstöt nyertünk, hanem aranyat vesztettünk. F

2024. jún. 17. 09:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/59 anonim ***** válasza:
53%
Még azt elfelejtettem írni, mert fontos és számomra kb tragikus mozzanat volt, hogy hónapokkal később mikor találkoztunk, akárhogy kerestem benne a "hibát", már nem találtam benne, egyszerűen eltűnt, mintha egy teljesen másik nő lett volna, gyönyörű és tökéletes volt, hibátlan. Ezután jöttek a bajok, hogy nem tudtam elengedni és kellett mennem pszichológushoz.
2024. jún. 17. 09:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/59 anonim ***** válasza:
72%

Az egó hiába dolgozik akkor sem biztos egyáltalán, hogy aranyat nyert volna vele. Ráadásul pszichológushoz ezek szerint 14 járnia kéne és nem párkapcsolatban kikötnie.


Én úgy gondolom ha tényleg az eseted lett volna egyáltalán nem éreznél így. De ha 14-nek van igaza szükséges szakemberhez fordulni mert az IG,TIKTOK, pornó elvette az eszed.

2024. jún. 17. 09:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/59 A kérdező kommentje:

Lehetséges, hogy az egom akart tökéletest, ahogyan a 14. válaszoló írta. Viszont visszagondolva az előző párkapcsolataimra, egyik se volt tökéletes külsőleg és mégis működött. Ott nem is agyaltam ennyit, csak összejöttem vele és sodródtam az árral. Most viszont folyamatosan agyalok és úgy érzem, valami gátat szab. Nevezhetjük ezt felszínességnek. Nem csúnya nő, hisz akkor nem vonzódnék hozzá. Viszont igen, felállítottam egy képet magamról, ami nem teljesen fedte a valóságot. Igyekeztem ezt levetkőzni, de mindig bennem van, hogy nekem túl karakteres az arca, valami nem stimmel vele, nem az esetem. Aztán jön egy érzés, hogy dehogynem, milyen jó vele, hát ilyen nőt nem fogok találni, aki ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, mit nekem az arc, hülye vagyok. De nem ugorhatok bele így egy kapcsolatba. Kicsit átoknak érzem ezt a tindert, sokkal jobb lett volna ha természetesebben, a nagy világban futunk össze először, aztán ott vagy kialakul, vagy nem. De így...


Aztán persze jönnek a barátok, akik azt mondják, hogy te hülye vagy, ennek időt kellett volna még hagyni, meg öreg korodra a külső semmit sem fog számítani, csak a belső. Ez igaz is, de most csak emiatt beleugrani ebbe, mert hogy az öreg koromra gondolok már, az milyen dolog? Aztán lehet 50 évesen is ott leszek egyedül és megbánom, ezen is gondolkodtam már.


Nem is a rózsaszín ködre vágyom ennyire a legelején a kapcsolatnak, de valamiért elengedtem őt és kibukott belőlem ez az érzés, tudván, hogy ezzel elvesztem. Ilyenkor mindig reflektálok magamra és visszakérdezek: Ha annyira szeretném őt megtartani, akkor miért teszek ez ellen és miért léptem ezt meg? Ebből gondolom, hogy az a belső kis hang ezt súgta és arra hallgatnom kell. Aztán lehet egy idióta vagyok, nem tudom, nagyon zavaros.

2024. jún. 17. 09:34
 18/59 anonim ***** válasza:
36%
Valszeg nekem is pszichológushoz kéne mennem mert én is hasonló problémával küzdök. Nálam az a gond hogy mindig a korábbi barátnőimhez hasonlítok mindenkit és ha nem üti meg azt a szintet akkor hiányérzetem van és nem tudok igazán szerelmes lenni,hiába stimmel minden más. "Sajnos" voltak nagyon szép barátnőim ami megnehezíti ezt mivel nagyon kevés lánynál érzem hogy lenne legalább olyan és így nem tudok esélyt adni olyan lányoknak akikkel alapesetben még működne is a kapcsolat. f
2024. jún. 17. 09:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/59 anonim ***** válasza:
42%

Megértelek, pont ugyanezen mentem keresztül, én áldom az eget, hogy sikerült kifognom egy krva jó pszichológust. Ő azt mondta, hogy minél jobban idősödik az ember, annál jobban változik a belső személyisége, ami régen tabu volt, 10-15 évvel később már kutyahétköznapi lesz. És mindig van általában egy fordulópont, amit nagyon nehezen lehet osszeegyeztetni. Pont így jártam én is, pl nálam a fő probléma az volt, hogy volt egy ideálképem, aminek az előző barátnőim kb megfeleltek, érzelmileg nem volt annyira erős, de a külső felértékelte a belső tulajdonságaikat, tehát akkoriban még nem voltam tudatában annak, hogy belsőre nem is passzolunk annyira, mert szellemileg nem voltam ott, ahol ma vagyok. Volt egy felállított elvárásom a külsőre, de a kor, a változás már dolgozott bennem, ennél a lánynál tapasztaltam meg először, hogy valami nem oké bennem, valami nincs rendben. Mert belsőre teljesen jó volt, de külsőre nem. De miután elengedtem, olyan szakadék volt bennem, hogy nem tudtam vele mit kezdeni.

Szépen, lassan az egomat lekellett építenem, mert míg az egom tombolt, addig mindig belekötöttem valamibe, összegyúrtam a volt barátnőim fizikai külsejéből egy hozzájuk hasonlító ideálképet, és azt követtem. Legelábbis az egom.

Aztán hónapokkal később, a sok önfejlesztéssel sikerült az egomat kicsit lejjebb vinni, azóta teljesen megváltoztam, régen pl a nagy mell, nagy popsi jött be, mióta dolgozom magamon, azóta már nem számít ez, pl ha túlsúlya van egy nőnek, azt már inkább nőiesnek, szexinek, vonzónak látom, mert már nem az egom irányít, vagy ha túl vékony egy lány, azt is vonzónak találom, tehát teljesen átformálódott bennem minden. Én is annyi idős vagyok mint te, de ez az eset amúgy pár éve történt, tehát én minden bizonnyal előrébb járok nálad, nálam hamarabb jött ez a fordulópont.


Én csak a saját történetemet írtam le, a saját tapasztalatomat, semmit nem erőltetek rád, ahány ember, annyi féle probléma, lehet nálad teljesen más a helyzet, csak azért írtam le, hogy velem mi volt, mert kísértetiesen hasonlított az én esetemhez.

2024. jún. 17. 09:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/59 anonim ***** válasza:
75%
Én értem a problémát, voltam én is ilyen helyzetben. Nő vagyok, volt olyan férfi akinek nagyon de nagyon nem tetszett valami az arcában. Nem csúnya volt vagy ilyesmi, biztos vagyok benne hogy sok nőnek meg tökéletes lenne. Egyszerűen engem valami nagyon taszított, van ilyen. Nem szépségverseny, de többek között emiatt sem tudott semmi kialakulni, mert nekem nagyon fontos hogy totál belezúgjak a külsejébe is. És most nem arról beszélek hogy kifejezetten jóképű legyen hanem hogy én tartsam annak. Mielőtt felszínesnek tartana valaki, a kifejezetten helyesnek mondott férfiak sosem vonzottak. Szerintem érdemes várni olyanra, akit gyönyörűnek látsz, mert ha már 2x offoltad a csajt emiatt, ez az érzés soha nem lesz más benned és mindig ott fog motoszkálni, idegesíteni. Az lenne az ideális, ha látod a hibát de imádod. Nem mindegy, hogy imádod a cuki kis görbe orrát vagy odanézel és taszító, inkább máshova nézel. Pedig ugyanaz a “hibás” testrész, mégis más a szemüveg.
2024. jún. 17. 10:06
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!