Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hibát követtem el? Olyan mintha a saját magam életét szúrnám el.
Sziasztok!
Nem gondoltam volna, hogy én valaha ilyen kérdést fogok feltenni, pont itt. De eljött ennek is az ideje. 34 éves vagyok, 3 hete megismerkedtem egy nővel tinderen, ő 30 éves. Az első randin, amikor megláttam, kétes érzések fogtak el. Csinos volt, nőies, vonzó, viszont az arca nem teljesen olyan volt, mint amilyet elképzeltem a képek által. Nehéz megfogalmaznom, mert bizonyos szögből, ha mosolygott, vagy ahogy nézett, akkor elvarázsolt, de volt olyan is, hogy mikor egyenesen rám nézett szemből, akkor egyszerűen az arc karakterisztikája miatt azt éreztem, valami nem stimmel. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy 70-80%-ban volt meg az arcra, amit a képek alapján elképzeltem. Ez nem is baj, van ilyen, tudom. Ettől függetlenül viszont 5-6 órás randi volt és a belső, az értékrendje, ahogyan a világhoz hozzááll, ahogyan a dolgokat látja, humorérzék, egyszerűen minden stimmel.
A randi végén megbeszéltük, hogy én nem érzem azt, amit szerintem kéne, ő is így vélekedett, majd találkoztunk másnap is, mert ettől függetlenül fantasztikusan éreztük magunkat. Másnap végül arra jutottunk, hogy egy nagyon értékes embert ismertünk meg egymás személyében, de hagyjuk a dolgot, mert nincs meg az a valami. Viszont egyszerűen képtelenek voltunk elengedni egymást, utána 2-3 nap csend következett. Azokban a napokban sokat agyaltam és egyértelműen megbántam, hogy így döntöttem, sőt, belegondoltam, hogy biztos már másokkal randizik és ez engem nagyon idegesített, zavart. 1 hétig aludni is alig bírtam emiatt, forgolódtam, úgy éreztem, ellöktem magamtól a lehetőséget. Másnap elhívtam egy találkozóra és ott bekattant valami, egyértelműen közöltem vele, hogy őt akarom, szeretném elhívni igazi randikra, ahol jobban megismerjük egymást. Hiába nincs meg az a valami, ami ahhoz kell, hogy amikor ránézek, tudjam, jelen pillanatban csak ő kell nekem, egyszerűen összességében a személye annyira megfogott, hogy nem bírtam elengedni. Belement, majd pár randi után megcsókoltam. Utána szépen apránként léptünk tovább, azt mondta, a határozott fellépésem és közeledésem nála egyértelműen átformált mindent és tudja, velem szeretne lenni. Utána azon a héten még jobban elmélyült a kapcsolatunk, hirtelen mindent együtt csináltunk, mindenhova együtt mentünk.
Miután sikeresen megléptem ezt a dolgot, nem tehetek róla, de legbelül még mindig volt valami érzés bennem, ami a legelején és ez zavart. Igyekeztem tudomást nem venni róla, mert úgy voltam vele, basszus, egyszerűen belsőre minden stimmel, a személyisége elragadó és külsőre is vonzó, csak az a valami az arcában... Nem tudom máshogy megfogalmazni. Egy felszínes rohadéknak tartottam és tartom is magam, de úgy voltam vele, hátha idővel, 1-2 hónap után beindul a részemről is valami. Ez a dolog folyamatosan hullámzott a részemről és végül tegnap úgy döntöttem, elmondom ezt neki, mert nem tehetem meg azt, hogy hónapokig húzom a dolgot. Egyszerűen hihetetlen, hogy ezt is teljesen őszintén meg lehetett vele beszélni. Viszont most megint ott tartok, hogy ellöktem magamtól és hiába kellene megkönnyebbülést éreznem, jelenleg gyűlölöm magam és szenvedek. Nagyon nehezen köszöntünk el egymástól, olyan érzelmi hullámok jöttek rám elköszönésnél, hogy magamat se értettem, ilyen még nem volt. Pedig mindössze 3 hétről beszélünk, ami semmi, de mégis, olyan mélyen kitárulkoztunk már az elején egymásnak, hogy úgy éreztem, már 3 éve ismerjük egymást.
Nektek már volt ilyen? Nagyon félek tőle, hogy hibát követtem el, hogy véget vetettem neki. Elvileg ilyenkor nekem megkönnyebbülést kellene éreznem, de nem érzek, inkább csak szenvedést és szomorúságot. Viszont mégis bennem van az az érzés, hogy ha minden jó már a legelején, ha megvan az a valami, akkor nem agyalnék ilyeneken, hogy az arc karakterisztikája nem tetszik, hanem egyértelműen tudnám, vele szeretnék lenni, aztán meglátjuk hogy hova jut a dolog. Teljesen kétes érzéseket vált ki belőlem. Már arra is gondoltam, azért, mert megszoktam az egyedüllétet, van egy kényelmes, megszokott életem és most minden felborult és nem tudom a helyén kezelni a dolgokat, hozzá kell szoknom. Viszont egyúttal az is bennem van, hogy ez csak kifogás és a kapcsolat legelején nem ezt kellene éreznem, hanem azt, hogy jajj de jó, hogy itt van nekem és vele szeretném tölteni minden időmet. Lehet azért engedem el nehezen, mert a lelkem mélyén tudom, nem biztos, hogy találok még egy ilyen gondolkodású nőt. Na de ha a lelkem mélyén valami folyamatosan motoszkál, amit nem tudok elengedni (arc) és nem tudom emiatt 100%-osan beletenni magamat egy kezdődő kapcsolatba, akkor már megette a fene, nem? Érzelmileg érett gondolkodású férfinak tartom magam, de ezek után már egyértelművé vált számomra, hogy még jobban rá kell gyúrnom az érzelmi intelligencia fejlesztésére, már pszichológuson is gondolkodtam.
Egyértelműen szeretnék kapcsolatot, szeretném megosztani valakivel az életemet és ő megfelelő személ lett volna rá minden téren. Csak valamit akkor is érzek belül, azt, amit a legelső találkozásnál is éreztem, hogy ha ránézek, akkor valami nem jó. Illetve pontosítok, nem mindig jó. Ennek kellene lennie a plusznak, ami nincs meg? Csak nem értem, hogy akkor miért búcsúztunk el tegnap olyan nehezen, még ő is hozzám bújt és láttam rajta, annyira rosszul esik neki, hogy legszívesebben megvigasztaltam és megcsókoltam volna.
"Na de ha a lelkem mélyén valami folyamatosan motoszkál, amit nem tudok elengedni (arc) és nem tudom emiatt 100%-osan beletenni magamat egy kezdődő kapcsolatba, akkor már megette a fene, nem?"
Így van, egyetértek. Megpróbáltad és mégse jött össze. Nem lovalhatod magad bele a "mi lenne ha" kérdésekbe sem.
Ha ellenérzést vált ki belőled valaki még próbálkozás után is akkor fölösleges többször próbálkozni.
Én szerintem azért ragaszkodsz hozzá mert régóta szingliként élsz és ő volt az első aki hasonló gondolkodású mint te.
De emiatt nem éri meg húzni az időt tovább se neked, se neki.
Ismerkedj tovább. Sok sikert!
"Én szerintem azért ragaszkodsz hozzá mert régóta szingliként élsz és ő volt az első aki hasonló gondolkodású mint te."
Igen, ebben lehet valami. Rengeteget agyalok rajta, hogy mi lett volna ha, esetleg belemegyek és 3 hónap után azt mondom, elillant minden és beleszerettem. De emellett azt is tudom, hogy nem indulhatok neki így egy kapcsolatnak, hogy ilyen kétes érzéseim vannak, az agyam azt mondja, ennek nem így kellene lennie.
Nem hinném, hogy hibáztál, ez a "szálka" mindig piszkált volna, hiába szól annyi minden a nő mellett.
Egyébként valahol örülök ennek a kérdésnek (nem a szenvedésednek!). Engem itt mindig lepontoznak és igyekeznek erőszakosan cáfolni, amikor kijelentem, hogy a férfiaknak is rengeteget számít az arc, nem csak a test, és hogy ebből kifolyólag pl. egy nem szép arcú nő már óriási bajban van, a smink pedig nem megoldás, főleg, hogy le is kell mosni, nem maradhat 24/7. Hát tessék... Az arc mindig szem előtt van, minden helyzetben látod (kivéve persze, amikor kutyában szexeltek 😏), ahhoz beszélsz stb. Nem lehet felülemelkedni rajta, ha nem tetszik, ellenszenves, valami zavaró benne. Vagyis lehet, erőltetheted az "elfogadást" de abból nem lesz igazi, erőteljes vonzalom, sem szerelem...
Szerintem a gond azzal van, hogy a fotó alapjan máshogy képzelted el az arcát amibe teljesen beleélted magad, és mivel nem teljesen ugyanolyan egyszerűen képtelen vagy a valóságot megszokni, és ezt elfogadni.
Ha ennyi minden rendben volt köztetek, és ragaszkodnál is hozzá, de azért mert épp nem tökéletes az arca számodra, ne hari, de valóban felszínes vagy!
Nincs tökéletes ember, nem vall felnőtt hozzáálláshoz, ha ezen lovagolsz.
A kérdésed rávilágít az egyik legnagyobb problémára, ami a társkeresőzéssel jár, mégpedig hogy (hamis) illúziókba kerget. Utcán mindenki tök átlagos, társkeresőkön meg mindenki a tökéletességet sugározza. Én úgy gondolom, hogy ha nem a tinderen ismered meg, hanem mondjuk egy baráti társaságban vagy random helyzetben, nem agyalnál ilyesmin.
F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!