Visszafogadnád az exedet? Mikor és miért szakítottatok?

Nem, nem fogadnàm vissza egyiket sem.

A felével olyan jellemtelenség volt a szakítóok, amit nehéz kinőni. Màsik meg évekig tartó depressziót okozott, amit nemigen idéznék vissza.

Harmadrészt pàrkapcsolatban vagyok, ami egészen jól működik.

#7

Ugyanolyanná nem válnék, én ugyanis azt az elvet vallom, hogy a szeretteinknek meg kell tudni bocsátani. Ha nem bocsátunk meg, és kizárjuk az életünkből az illetőt, akkor nem is szerettük igazán. Akkor csak használtuk, addig, amíg a hasznunkra volt. Döbbenetes, de az emberek kb. 99%-a ebben hisz, és maga sem veszi észre, hogy amit csinál, az nem szeretet, hanem önzés, egoizmus.

Nos, mivel így működik a világ, ezért én is ugyanúgy cselekszem. Ami engem viszont megkülönböztet a világtól, az az hogy a világnak az önzés egy belső megyőződés, sajátos igazság. Nekem meg csak egy túlélési stratégia. #6 voltam.

#14

Nem hinném. Az emberek csak szeretnének különbözni a világtól, de nem különböznek. Én azért tekintem magam kívülállónak, mert másként látom a dolgokat, más dolgok foglalkoztatnak, és kész.

Középiskolás koromban az egyik tanár azt mondta, hogy olyan vagyok, mint egy szórakozott professzor. Ez a mai napig igaz rám. 😅

15# Nekem bejönnek az ilyen szórakozott professzorok! Nem unalmasak, mint sok ember. Ha kiderül, hogy tényleg azok, nem csak bemagolt internetes idézeteket puffogtatnak, és azok alapján képzelik magukat annak, az nagyon imponáló tud lenni. Kár, hogy kevés van belőlük (-tek)

:D

Nem. Alkoholista volt és munkanélküli, sokat szenvedtem mellette. Persze nyilván én sem voltam tökéletes, sajnos a rosszat hoztuk ki egymásból, de nála ez a rossz sokkal rosszabb volt, mint az én esetemben.

Gyorsan sikerült továbblépnem, mert a kapcsolat során már elgyászoltam azt, mégis nehéz volt szakítani. Most boldog vagyok, valaki másnak az oldalán.