Nem tudom magam túltenni a szakításon, szakember segítségét kérjem?

21! Csak tudod, ott a "bibi", hogy ha mindenkin "túllépünk", akkor valójában nem jelent semmit az egész, nem? Tehát akkor ez, hogy gond nélkül túllépsz a "párjaidon" -akik ergo nem is voltak azok, csak hazudtál nekik,- lényegében véve egy a párkapcsolatot mint köteléket alapjában felszámoló hozzáállás. Mert akkor a LÉNYEG HAZUGSÁG. Gyakorlatilag azt mondod, kicsit használjuk a másikat, aztán el is lehet felejteni. Ez nekem oké, csak akkor ne nevezzük párkapcsoaltnak, akkor maximum ez haverság.

A szakember meg nem tud segíteni ilyesmiben, ezt hidd el, én civilben "szakember" vagyok, egyik diplomám pszichológiából van. Ez nem egy fóbia vagy parafília vagy ilyesmi, amire van terápiás módszer.

#21

Szerintem pedig egy párkapcsolat akár még mélyebb is lehet. A szüleid nem te választod, abba beleszületsz.

A párodat TE választod, ránézel, szerelmes leszel, minden gondolatodban benne van, mindig vele akarsz lenni. Közös gyereket akarsz vele, megöregedni vele, mert egy lelki társat is keresel. Ráadásul még a szexualitást is vele éled meg.

Ez tízezerszer több kötelék mint a szüleidnél. Az a baj, hogy ha voltál Andikával a Balatonon minden nyáron pár évig, Zsófika megmutatott neked egy zenei műfajt és elmentetek egy harmadikkal külföldi kirándulásra. Ez mind jó volt és örökké benned maradnak... ezekről a dolgokról pedig ők fognak eszedbe jutni és nem a jelenlegi párod. Ahogy egyre több az ember, úgy egyre zsúfoltabb lesz velük a lelked, az pedig véges hogy mennyi fér bele egy élet alatt.

Sajnálom, de a mai ember már nem tud kapcsolódni, nem véletlenül van annyi szakítás, válás és rossz minőségű kapcsolat. Sőt, nem is születnek gyerekek. Ide vezetett ez a gondolkodás, amit te is mondasz.

Hol vannak már itt szerelmesek? Csak társkeresés. #22-vel értek egyet.

Mi van ha most épül fel úgy a társadalom, hogy könnyen dobd el a másikat? Szinte tudatosan úgy állunk hozzá hogy csak pár hónapra, évre jövünk össze valakivel, nem is számolunk vele örökre, csak egy lépcsőfok. Sokszor, csak dugni akarunk egyet avagy hookup culture.

Tehát az nem igazán érv, hogy ez volt a társadalmi elvárás. Mert az önmagában nem biztos hogy rossz [vagy jó]. Illetve ma is jelen lehet, csak egészen másik irányban.

Másrészt, én nem csak elvárásként láttam ezt. Nekem a nagyszüleim, rokonaim is fiatal koruktól, együtt leélték az életüket, a gyerekek is emiatt egészségesen nőttek fel. Voltak rossz kapcsolatok is, de nehezebb élet is volt, sok szempontból.

És nem kell öngyilkos szintig eljutni. De azzal is, mi a gond? A lelkitársadnak érezted, ha van benned érzelem, akkor miért ne fájhatna mindig ennyire? Emberünk is pont erről beszél a kérdésében. Rossz, mert szerette. Mivel jobb az, hogy mindenkin túltudunk lépni, egyszerűen? Meddig normális még ezt csinálni?

Szerintem nagyon gáz amit a mai ember leművel és annál nincs is sokatmondóbb, hogy sok a válás és a szakítás. Pedig, hogy megmondták hogy azért kell sok párkapcsolat, hogy tapasztalódjunk, tudjuk mit keresünk a másikban! Na kéremszépen, ilyen tapasztalt ember még nem volt! Szexuálisan 10-20 ember, párkapcsolat 4-8, házastárs 2-3... aztán eljutnak oda, hogy 35-40+ évek és... nem megy? Hát mire a sok tapasztalat akkor? Önámítás.