A "bárcsak sosem találkoztunk volna" és hasonló mondatok mögött mi áll? Sértettség, vagy őszinteség?

Nekem három exem is van (férfiak), aki mondott hasonlót. Az egyik azt mondta, hogy ha nem ismer meg, most nem fáj neki a szakítás és még az is jobb lett volna, ha meghalok, mert akkor nem úgy halok meg, hogy nem akartam nélküle élni. Az apja is mondta nekem, hogy nagyon maga alatt van azért, mert megismert engem. A másik a közös imerőseinknek mondta, hogy nagyon megbánta, hogy összejött velem. A harmadik nekem mondta, hogy bárcsak ne jött volna el az első randinkra, meg hogy bánja a perceket amiket velem töltött. Akik nekem mondták, ők szakításkor/szakítás után közvetlenül mondták, aki másoknak, ő már pár hónappal később.

Ezek igazak lennének, vagy inkább sértettség? Ha te mondtál valaha ilyet, komolyan gondoltad, vagy csak kivoltál?

Ezek a kapcsolatok fél év éskét év közöttiek voltak.