Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális ez ha szakítás előtt ilyenen gondolkodsz?
Régóta együtt vagyunk de lehet hogy vége.
Én azon gondolkodom hogy mi lesz vele, hova megy, hogy jár be dolgozni, mi lesz a vendégkörével. Vagy mi szétmegyünk, én elmondom neki hogy vége,és még e fájdalom után még ezt is intézze a sok más mellett, ergo romba döntöm az életét.
Nálunk úgy volt hogy a kapcsolatban indított melyzuhanást tönkretette magát is a munkahelyét meg a kapcsolatunkat is.
Addig semmi baja nem volt mig egyedül volt.
Párkapcsolatban valamiért deviáns lesz.
Nem szánalomból vagyok vele. Dolgozunk a kapcsolatunkon de az is lehet hogy nem sikerül.
Nem mondtam hogy en vagyok a világ közepe de magamban ilyeneken is gondolkodom mint amit fent írtam.
Normális ez a gondolkodásmód. Azt jelenti hogy vannak érzéseid, empatikus vagy, hiába vége, nem mint egy fatuskó leszarod mi lesz vele.
Ebből látszik hogy igazán szeretted.
Ezek szerint te egy gyerekkel élsz együtt, aki nélküled nem tud megcsinálni semmit?
Nélküled nem lesz munkája, nem tud bejárni dolgozni stb?
Mert ha ez így van, akkor régen rossz az egész kapcsolat maga is!
Ha ő nélküled életképtelen, akkor a párkapcsolatban/házasságban is az lenne.
Lehet hogy amíg nincs olyan helyzetbe hozva addig nem is fog kiderülni róla hogy képes e az önálló életre. Vagy ez csak a te fejedben jelenik meg, és ha ő rá lenne kényszerülve egy esetleges szakítás esetén, akkor egész jól boldogulna nélküled, mert a szükség rávinné!
Te úgy látod magatokat mintha a szülője gondviselője vagy gyámja lennél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!