Miért ennyire nehéz elfogadni?

Nekem pont az segített az elengedésben, hogy tudatosítottam magamban, hogy a másik nem szeret, nem tisztel, nem tudott megbecsülni, mert mással van.

Ennyi az egész.

Ha én kellettem volna velem lenne, nem másokkal.

Erősnek kell lenni, és meglátni a fától az erdőt.

Te ruházod fel a másik felet olyan pozitív tulajdonságokkal, amik valójában nincsenek is.

Ha ő már szexkapcsolatban van, akkor nem te vagy a fontos neki. Lehet szövegelni bármilyen megható rizsát, de mindig azt kell nézni mint tesz a másik.

A tettei számítanak! Azt meg látod hogy mit művel.

Én így szerettem ki életem nagy szerelméből. Neki is gyorsan másik nő kellett. Mert én nem voltam elég jó. Persze azóta már a többediknél tart, mert senki sem elég jó (1-2 évnél tovább nem jut).

A rózsaszín köd mögé kellene tudni nézni.

Hogy milyen ő valójában? Hogy bánt veled? Tisztelt, becsült téged?

Ha tényleg veled akarna lenni akkor veled lenne, és mindent megtennétek hogy jó legyen nektek együtt. De ehhez egy ember akarata kevés.

Akkor kell erősnek lenni, amikor megunja az új palit, és jönne vissza hozzád.

Tényleg azzal teszel magadnak jót, ha nem figyeled hogy mi van vele, hanem a saját életeddel törődsz.

#13:

Nem lett, de szándékosan nem, mert én nem akartam, bár már régen nem vagyok szerelmes belé. Ha nagyon akartam volna kereshettem volna mást (eljárhatnék randizni), de én sosem voltam kapcsolatfüggő, jól elvagyok egyedül is.

Én eléggé tudok ragaszkodni ahhoz akit szeretek, és így is kb. 1,5-2 év kellett amíg kihevertem az illetőt. Ő nem vett engem komolyan, de én sajnos őt igen, úgyhogy elég sokáig szenvedtem. Ezt a korszakot nem kívánom magamnak még egyszer.

Vannak akiknek sok kapcsolat/szakítás után sem tart semeddig felállni a padlóról, megteszik századszorra is, mert olyan a személyiségük. Én nem ilyen vagyok sajnos. Kipróbáltam, szép volt, jó volt, most köszönöm jobb nekem egyedül.

De te azért próbálj meg másokkal ismerkedni, ne kövesd a példámat.