Mennyi idő egy ilyen szakítást feldolgozni?

Negyedik komoly párkapcsolatom szűk 2 hete ért véget. Sajnos gyakoriak voltak a "hullámzások", de bő évig életben tartottuk. Mindketten elrontottuk, randi után szinte heteken belül szinte összeköltöztünk. Együttélésünk alatt heti egyszer aludtam saját lakásban. Exem lakásában 10 hónapot éltünk is együtt, de részben anyagi okokból különköltöztünk. Van két kiskamasz gyereke, de velük jól kijöttem, igaz sokszor hallották vitáinkat. Különköltözés után hétköznap 2x, hétvégén szinte végig együtt töltöttük.

Kapcsolatunkra egyrészt feszültségkeltés, bűntudatkeltés, féltékenység, dacból tiltogatás, a múltjaink sokszoros felhánytorgatása, hatalmas viták, másfelől hihetetlen mély gondoskodás, egymáshoz ragaszkodás, ölelések, bújások, tartalmas programok, sok kimozdulás, majd (rikuló, de) minőségi szex volt jellemző.

Nagyon-nagyon nehezen, de a vége felé, utolsó pár hónapban állt volna össze talán... csak addig az exem érzései elmúltak. Próbáltuk megoldani, rengeteget beszélgettünk, de boldogtalanul éltünk. Egyszerűen nem illettünk össze, de Mi mégis a végsőkig mindenáron ragaszkodtunk egymáshoz... magunk se értjük miért...

Lassan 2 hete, egy keddi napon már érezhető volt, h valami történni fog... alváskor közölte h nem szeretné h menjek csütörtökön, de szombaton se. A közös nyaralást azért ne mondjam vissza, mert jajj, megígértük a gyerekeknek. Elviharzottam a lakásból, vasútállomásra, lemondtam a nyaralást, de aztán visszakéredzkedtem. Ott aludtam, de nem mellette reggelig.

Utána beszéltünk, írtunk egymásnak. Nem akart hitegetni, de nem mondott egyértelműen választ arra, mikor vihetem el maradék cuccaim (matrac, pizsama, karácsonyi fényfüzérek). Mindig azt mondogatta, legyünk őszinték, és állította h nem akar párt, nem fog randizni.

Én titkon reméltem h szünet és békülés lesz, de legalább egy tisztességes búcsú-találkozás.

Tegnap reggel/délelőtt még írtunk sokat... majd délután-este csönd. Ráírtam, mert mardosott a bizonytalanság, h akkor rendben, mikor vihetem el cuccaim. Mivel nem válaszolt, felhívtam, egy férfi mutatkozott be, és elegáns arroganciával közölte, h majd ha akar, beszél velem az exem... mindenhonnan tiltva lettem, nem tudtam elérni, üzenetemre nem reagált....

Éjjel annyira nem tudtam az idegtől és fájdalomtól aludni, h útra keltem autóval. Nem írtam elején, de kb 50 kilométerre laktunk egymástól. Sejtésem beigazolódott, ablakok becsukva (ergo exem gyerekei nagyszülőknél), exem kocsija ház előtt, de senki nem nyitott ajtót. Ebből nem tudtam mást következtetést levonni, mint azt, h exem már alig 2 hét után felment egy másik pasihoz... ahhoz, aki telefonba beleszólt...

Pokoli fájdalom, mintha szívem tépték volna ki...

Tudom, semmi jogom nincs számonkérni, de azért egy egyenes, őszinte, személyes lezárás kijárt volna... olyan többlet-információ nélkül, h az exem máris, 2 héttel szakítás után, 1 éves kapcsolattal háta mögött másik férfival kefél.

Borzasztóan össze vagyok törve.... hogyan élhetném túl...? Hogyan bízzak meg ezután bárkiben is...? Egy szeretethiányos, alacsony önbizalmú, de talán nem csúnya pasi vagyok.

Exem 42 éves nő / én 39 éves férfi