Túl régóta játszuk ezt az exemmel, és kezd beteges lenni?

Szóval adottak vagyunk mi, két, egyébként kifejezetten jól szituált ember, de lelkileg annyira rátelepedtünk egymásra, hogy az már nem túl jó egyikőnknek sem...

Kezdem az elején. Én egy évvel idősebb vagyok mint ő, és ez gimnáziumi tiniszerelemnek indult. Együtt voltunk két évig. Mindenben egymásnak voltunk az elsők, nagyon harmónikus volt sokáig a kapcsolatunk, majd neki a féltékenységgel és egyéb hasonlókkal kapcsolatban hatalmas problémái lettek. Sokszor volt agresszív, voltak pánikrohamai, előfordult talán kétszer, hogy egy pofont is kaptam. Türelmes voltam, bár inkább sokszor nem tudtam mit tegyek, egyik pillanatról a másikra lett sokszor egy tündérből egy féltékenységi rohammal küzdő entitás. Nos, én a barátaimba, és egy általam szervezett Tumblr közösségbe menekültem, ami neki is sokat segített. Az emberek közelsége, életében először lettek barátai, de késő volt, volt két veszekedésünk, ami után szétmentünk. Egy évig tartó se veled, se nélküled kapcsolat következett, amikor én voltam mással is, volt más barátnőm ezalatt, de legkevésbé sem tudtuk egymást elengedni, mindig visszatértünk egymáshoz, és kerestük az alkalmakat. Én, mivel egy évvel előbb kezdtem, de öt éves tagozatba jártam, és maradtam technikumon, ezért még egy darabig ott voltunk egymás mellett, és egyszer egy évre össze is jöttünk újra. Igazi Ady-Léda kapcsolat volt.

Egymástól függtünk, imádtuk és gyűlöltük is egymást. Ekkor én felkerültem 21 évesen egyetemre, ő pedig maradt a vidéki kisvárosban. Nagyon ritkán beszéltünk, a COVID alatt, mikor otthon voltam, néha össze is futottunk, de nekem volt egy 4 éves kapcsolatom, akit nem csaltam meg (se vele, sem mással), és emiatt gyakorlatilax az exemmel megszakadt a viszony. Tavaly szakítottunk a lánnyal május végén, ezóta újra az életemben van az exem, nem tudom elengedni. Vele álmodom, sokszor feljön Pestre, hogy "véletlenül" összefussunk. Annyira ugyanolyan mindenben, mint én, mintha a női klónom lenne, egyszerűen fura, és bevonz, de továbbra sem tudunk hosszú távon egymás mellett lenni.

Én megint elkezdtem az össze-vissza nőzést, mint mindig, mikor csak ő marad a képletben, de mindig visszatérek valamiért hozzá. Megint, tegnap is, gyakorlatilag randiztunk. Nem tudnám vele elképzelni a kapcsolatot, és elengedném, ha el tudnám valahogy, csak leépítjük egymást. Ja, és ami a legfurább, neki rajtam kívül még senkije sem volt, nem csókolt meg mást, nem feküdt le mással, és ez egyszerűen a körülmények ismeretében ijesztő.

Tudtok valami tanácsot adni? 25F