Volt már olyan, hogy összefutottatok az exetekkel sok idő után és kellemes csalódás volt?

Én vetettem véget a kapcsolatunknak a volt barátommal, utólag sokat rágódtam, hogy jó döntés volt-e, mert semmi rosszat nem tudtam már akkor sem mondani rá, tökéletesnek tűnt nekem eleinte, nagyon szerelmes voltam, de aztán úgy éreztem nem illünk össze, én nagyon hülye voltam még 19 évesen, és a full tökéletest kerestem, igazából az nem tetszett, hogy milyen jól/éretten bánt velem, sosem tudtam felhúzni, vitázni, nem ment bele ezekbe a játszmákba, emiatt azt éreztem nem elég “izgalmas”, és éreztem mikor belém szeretett, hogy megváltozott, már nem volt olyan rosszfiús, össze akart költözni, a tenyerén hordott, egyre több mindent megengedett nekem, akkor ezt kihasználtam, és ezek miatt végül “kiszerettem” belőle. Nekem akkor ez nem jött be.

Sajnos nagyon nem jól kezeltük a szakítást, látom már utólag, hogy mennyire szeretett, és én nem adtam neki igazi magyarázatot a szakításra, se esélyt többet, hogy dolgozzunk rajta. Csak szabadulni akartam, talán az érzelmeimtől is féltem, hogy komolyabbra fordulhat. Sajnos az előző exem is bekavart, pont rosszkor, és ez is befolyásolt. Ő keresett még többször, ha nem is könyörgött, de látom mennyire akarta, én meg nagyon bunkón bántam vele. Utána írt, hogy nem tud megérteni, ő mindent megtett értem, de nem kell nekem, érti, akkor zárjuk le, reméli boldog leszek stb.

Én erre is bunkót írtam vissza. Azóta nem beszéltünk, nem is láttam, ennek már másfél éve, nem is követtük egymást sehol.

Aztán tegnap teljesen véletlenül sorba álltunk egy fagyizónál, ott állt előttem, de nem voltam biztos benne hogy ő az, de ismerős illata volt, de hátra nézett és megláttuk egymást, akkor nagyon furcsa volt, mert sokat változott, nagyon nagyon jól nézett ki, régen is tetszett, de most sokkal férfiasabb volt már, olyan magabiztos de távolságtartó volt velem, jó volt vele lenni, beszélgettünk fagyizás közben olyan jófej volt, olyan furcsa volt ennyi idő után látni, az ismerős mozdulatait, hangját, nem hoztuk fel a szakítást, de úgy tűnt nem haragszik rám. Nemtudom van-e valakije, bejelöltem újra de még nem követett vissza.

Írjak neki, hogy jó volt látni? Vagy mit írjak, hogy kezdjem ezt az egészet.

Ő volt az aki sokszor eszembe jutott, hogy mi lehet vele, hogy azóta se bántak velem így, mennyire jó volt vele minden, és annyit őrlődtem, hogy dobhattam el egy ilyen pasit, jó döntés volt-e. Nyilván nem, több undorító pasiba meg csalódásba is bele kellett futnom, hogy erre rájöjjek, de akkor azt éreztem, és nem tudtam mit tenni. Kizárt, hogy szingli lenne egy ilyen pasi. Ha nem az én nem tudom mit csináljak. Mindig azt mondta, hogy mennyire összeillünk szerinte, milyen szép pár vagyunk, annyi terve volt… De én ezektől is megijedtem.

Van még esélyem nála? Nem tudom eldönteni. Végig a szemembe nézett mint régen, adott puszit mikor elköszönt.