Hogyan kellene kezelni egy ilyen helyzetet ahol a nő nem akar semmi féle áldozatot hozni?

Az új munkahelyemen ismertem meg őt. Eleinte nagyon kedves volt, aztán fokozatosan pár hét alatt egyre undokabbá vált. Először még főzött is ezt azt aminek örültem. Aztán fokozatosan semmit nem csinált. Persze nem is vártam el hogy ilyeneket csináljon így megvoltam nélküle. Viszont hiába tettem meg érte mindent és segítettem neki mindenben.(legalábbis én maximálisan úgy érzem persze tévedhetek) mindenhová elvittem kocsival, pakoltam neki a cuccait az elhunyt édesanyja házából bármi intézni valója volt, boltban élelmiszert több 10 ezer forintért többször bevásároltam neki mert mindig panaszkodott hogy nehezen jön ki a pénzéből. Segítettem neki a fiát elhozni annak az apjától mert a srác össze balhézott az apjával és félt oda menni a gyerekért egyedül, akkor is úgy hivott hogy ő most megy én meg azonnal ugrottam félbe hagytam mindent hogy segítsek.

Kellett neki egy sz.gép mert nem volt neki abban is kisegítettem még 60 ezer forinttal hogy olyan minőségű legyen. Amikor valahol meleg ételt vettem magamnak többször is vittem nekik.

Aztán úgy adódott hogy meg kellett műteni a térdem emiatt nem tudok most járni és autót vezetni május 24 óta. Így persze nem tudtam menni hozzá. Ezért csak telefonon beszéltünk, akkor is többnyire az ő problémáiról és azoknak a megoldásáról. Aztán kicsit rosszul esett hogy nem is merül fel benne hogy esetleg meglátogasson így 3 napig nem kerestem, csak utána írtam neki hogy sikerült e elintéznie az egyik problémáját.

Aztán ő szemrehányást tett nekem hogy miért nem kerestem őt. Én meg nem kaptam szikrát hogy most ő ezt komolyan gondolja , akkor óvatosan megmondtam hogy hát izé..úgy éreztem nem kíváncsi rám ezért nem akartam erőltetni a dolgot. De szerinte elmondása alapján nem a kezemmel van a baj hanem a lábammal és attól még a kezemmel tudnom kellett volna kezelni a telefont, meg különben is én választottam hogy műtsék meg a térdem tehát én tehetek róla hogy most nem tudok mozogni.

Aztán beszéltem neki vagy fél órát arról hogy milyen elképzelésem van egy egészséges párkapcsolatról ahol nem mindig csak az egyik fél hoz áldozatokat hanem néha a másik is, és hogy ő ezt szerintem a leg minimálisabb módon sem teszi meg és legalább akkor a látszatra adhatna és nem neki kéne ezen megsértődnie mert ez teljességgel nevetséges amit művel.

Szerinte a férfi dolga az udvarlás és ha kell akkor hason csúszva menjen oda a nőhöz mert ez így illik..Szó szerint ezt mondta.

Úgy érzem hogy nagyon szemét módon átvert amikor ezzel a "hiányzol" szöveggel vissza édesgetett magához. De valamiért nehezen adok fel dolgokat és szeretnék valami szikrát lobbantani benne. Ami nem is feltétlen a szerelem hanem egyfajta erkölcsi magatartás és nyitottság mások felé nem mindig csak ez a napraforgó attitűd amikor valaki mindig jobban akar járni.

Azt tudom hogy fiatal korában érte nagy trauma mert akkor egy srác elvileg átverte őt és ez nagyon fájt neki. Azt tudom hogy soha nem élt együtt senkivel mert senkit nem viselt el és két gyereke van két apától.

Aztán volt egy nézet eltérésünk amikor állandóan bele kötött mindenbe mit hogyan csinálok, még abba is hogy amikor éjjel kimentem wc-re akkor hallotta hogy kattant a kilincs. Akkor éjjel eljöttem tőle mert eléggé felidegelt és méltánytalannak és igazságtalannak éreztem azt viselkedést amit tanúsított velem szemben.

Aztán írt nekem hogy hiányzom neki, akkor pár napig megint kedves tudott lenni.