Vajon megérdemelte volna?

Az exem mindig időhiányra hivatkozott. Nincs rám ideje, a munkája miatt. Felsővezető. Egy ideig megértettem a munkára való hivatkozást, de addig fajult a helyzet, hogy engem igazított a munkájához. Ami nem gond néha-néha, de ez állandósult. Ő ekkor ér rá, eddig és eddig (max másfél óra, a vége felé 4 hetente!) és akkor én is tegyem szabaddá magam. Milliószor elmondta hogy ő baromira elfoglalt stb. Szakítottam vele, és megmondtam neki, hogy a munka irányítja őt, nem pedig ő saját magát. Plusz sajnos egoista is volt, nem is kicsit. Utólag azon gondolkodtam, lehet fel kellett volna hoznom nekem azt, amikor anno egy orvossal jártam, és az sosem hozta fel a munkáját, nem kérkedett vele, és mindig "csinált" számomra, kettőnkre időt, pedig a korház mellett magánrendelései is voltak, és külföldre járt konferenciákra, és onnan is szánt rám időt, sosem éreztette hogy ő aztán hatalmas ember. Szerintetek kár hogy ezt nem hoztam fel neki szakításkor?