Tényleg csak is én vagyok a hibás? Van 3 gyereke 2 apától, tavaly szakítottunk, mert ő szeret, mint embert. Még el sem vált az első 2 gyermeke apjától. A családjának nem mutatott be. Van egy férfi, akivel már kétszer együtt élt.

Amúgy azt sem értettem: Szakítás után még hívogatott minden nap, majd aztán tényleg nem beszéltünk, majd erre kb másfél-kéthónapra rá szülinapom előtt egy nappal és a szülinapomon is felköszöntött. De ami mégbfurcsább: Ugyanúgy mesélte a gondjait, mintha még mindig egy pár lennénk. Holott a szakítás után nem sokkal megkaptam Tőle: Volt arról szó, hogy egy pár vagyunk? Ezt hogy gondolta én adják, de Ő nem? Mondjuk sajnos nagyrészt a kapcsolatot is ez jellemezte.

Végre túl léptem. De Kedves utolsó! Nem mindegy hogy hányat írtam én? Vagy mi? Erről KSH statisztikát kell készítened?

Amúgy ez az oldal nem erre való? Kérdést lehet feltenni. Kommentálhatod saját kérdésed, tudtommal nincs olyan szabály, hogy hányszor összesen vagy hány százalékban ősszesen. Azt hiszem olyan van, hogy mennyi időn belül hányszor egymás után, de nyilván ezt sem léptem túl. Most miért kell itt kötözködni? De ha valaki életében ez a legnagyobb boldogság egyrészt meg is érdemli, másrészt borzasztóan buta is.

Ok

36#! Gratulálok a nulla érzelmi intelligenciádhoz. Na, ez a mai szép új világ.