Ha együtt voltam másfél évig egy negyvenéves nővel és nem vállaltam a gyereket, majd szakítottam vele, akkor tönkretettem az életét?

Ha nem szereted minek voltál vele 1,5évig? Mikor tudtad hogy gyereket szeretne, és az ő korában már nagyon is számít 1,5 év ebből a szemszögből.

Tényleg nagyon mocsok húzás volt..

Nem te tetted tönkre az életét. 40 éves, legalább 20 éve volt gyereket vállalni már eddig is. Gondolom fontosabb volt az önmegvalósítás, karrier, stb. és most jött rá, hogy utolsó órában van. Ez az ő hibája, ne vedd magadra.

Egy esetben van igaza: ha vele maradtál annak ellenére, hogy tudtad, nem fogsz gyereket vállalni, mert így a meglévő pici idejéből raboltál.

"Nem te tetted tönkre az életét. 40 éves, legalább 20 éve volt gyereket vállalni már eddig is. Gondolom fontosabb volt az önmegvalósítás, karrier, stb. és most jött rá, hogy utolsó órában van"

Miért van az, hogy ha egy 40-es nőnek nincs gyereke/férje, rögtön azzal jönnek, hogy biztos azért, mert fene nagy önmegvalósítással töltötte az idejét? Az elképzelhetetlen, hogy nem talált olyan embert, akivel bele mert volna vágni a családalapításba? Igaz, mennyivel jobb, ha 25 évesen az első baromnak szül három gyereket és 28 éves korára ott marad három gyerekkel egyedül vagy együtt maradnak és megkeserítik a gyerekek életét is!

#5! Ez egyáltalán nem így van. Most konkrét férfiról írok. Ebben a helyzetben nincs jó megoldás. Én Őt akarom, és TŐLE akarok gyereket. Mivel nem vagyok jós, azt nem tudom megmondani előre, hogy X év múlva is úgy fogjuk-e szeretni egymást, és együtt leszünk-e, de arra, hogy a legoptimálisabb verzió bejön(vagyis, hogy boldog párkapcsolat VELE+ közös gyerek), csak akkor van esély a korom miatt, ha kockáztatunk. Ha nem, hanem várunk éveket, akkor már csak a boldog kapcsolat jöhet be, gyerek nélkül. Tehát, ha a kockázatot, kivesszük az opciók közül, akkor abból a kettőből választhatok, hogy jó esetben boldog párkapcsolat gyerek nélkül (még ez se biztos ugye, hisz gyerek nélkül is kiderülhet, hogy nem illünk össze) VAGY nélküle, de gyerekkel(akit egyedül vállalok és nem tőle van). Ebből egyik se jó, de jobban el tudom képzelni az életem egyedül gyerekkel(kevésbe rossz), mint vele, de gyerek nélkül.

Megjegyzem, rohadtul nem karrier miatt nincs gyerekem. Kamaszkorom óta akartam, az volt minden vágyam. Ha donor kéne, mindegy lenne, ki az apa, akkor már lenne gyerekem. Ő soha nem lenne "donor státuszban".

#3

#9! Gondolom, te pasi vagy. Igen, jó lesz, mert elsősorban egy nő a szerelmétől akar gyereket, ezért 20 évesen azt gondolja, hogy lesz még szerelmes és majd TŐLE lesz. 40 évesen még nem gondolhatja ezt, mert hiába lesz még szerelmes, TŐLE már nem lehet. Ezért nem választhatja a jót, csak a kisebbik rosszat, nem tudom, miért olyan bonyolult ez. Amúgy honnan tudod, hogy alig ismeri?

A lepontozóktól meg várom az egyéb megoldásokat, mit tehet egy 40éves nő, hogy legyen gyereke is, meg a szerelmével is együtt lehessen a felvázolt helyzetben. Gondolom, rengeteg van, ha olyan sz.r, amit írtam.

#8