Mennyire jellemző emiatt szakítani?

Na hát akkor meg túl van tárgyalva.

Azért nem kell senkinek fényképet küldözgetned a privát üzenetére, ha kérik, hogy megállapítsák azt, hogy megfelelő-e a farokméreted. :D

Te komolyan elcuccolsz a párodtól hetekre ha ott van az apád? Meg mi az, hogy nem veszed fel a telefont, sőt ki van nyomva. Írtad, hogy harminckét éves vagy… Hát ne haragudj de úgy viselkedsz mint egy gyerek. Én sem bírtam volna ki. Főleg nem évekig.

28/N

Én is meghallgatnám mindkét részről a sztorit, mielőtt ítélkeznék, bár jobb nem ítélkezni, csak hát a srác annyira sajnáltatta magát, és úgy indított, hogy ítéljük el a barátnőjét.

A sztoriban sok dolog nem életszerű, és ami nem életszerű, azt nehéz elfogadni, tolerálni.

Némi plusz infóval lehet talán valamennyivel életszerűbb a dolog, de ezeknek a plusz infóknak elég szélsőségesnek kell lenni.

Segítek:

Apa-fia szeret elmenni horgászni a világ végére nagy utazások kettesben, bla-bla ok. nem tud ezeken az éjszakákon (és nappalokon) a barátnőhöz hazaugrani. Pláne, ha a barátnő nem jön ki a faterral, és így nem is akar ő is részese lenni a programnak, bár fel lett ajánlva, stb.

Ha a telefonhívások arról szólnak, hogy a csaj állandóan csak drámázik, balhézik, stb. de nem arról, hogy szereti őt, és hiányzik, meg kedves beszélgetés, csak veszekedés, akkor lehet, hogy én sem venném fel a telefont. Nem azért mert az az idő csak az apámé, hanem azért, mert ezek a telefonok csak arra jók, hogy felbszák az idegemet. Én lehet, hogy épp nyugiban horgásznék a faterral, vagy hegyet mászok, de el kell dobni a botot stb. és félórát hallgatni a veszekedést - nem okés.

Arról is lehet szó, hogy éppen alkalmatlan időben hívott, és azért kinyomom.

DE ha kinyomom, akkor visszahívom, amint tudom, és beszélgetek vele, és amikor ő van távol, akkor vele beszélek minden nap telefonon.

Mert én is úgy érezném, hogy ha az apa távol van, akkor minden nap beszél vele, de ha én vagyok távol, akkor sosem - akkor biza az apa a fontosabb. Plusz az apa is meg tud lenni a 24 órából negyedórát nélküled, ameddig beszélgettek, szóval ez valami hatalmas kifogás, ill. egészségtelennek tűnő kötődés (ez a kizárólagosság - szélsőséges kirekesztés).

Ha egy városban éltek, nem világgá mentek a faterral, márpedig valószínű - hisz írod, hogy nála alszol... persze lehet, hogy a nála alvás azt jelenti, hogy a barátnőddel különben az ország másik végén laktok, és ez is jelenthet indokot. De ha 1-2 óra az út a faterhoz, akkor bizony nem.

Szerintem ez az egy hetes dolgot háromhavonta eljátszani... hááát...

Tudod, van olyan, hogy jó szülő-gyerek kapcsolat, és van olyan, hogy a gyerek nem vált le a szülőről, ill. a szülő nem vált le a gyerekről, amit a párnak elég nehéz tolerálnia.

Ez a probléma nem farokhosszról, vastagságról szól, hanem erről, és ez előjön majd minden kapcsolatodban, ha nem változtatsz ezen kb.

Szerintem ez irritálta a barátnődet: nem váltál le, és így besokallt, és egyre kevésbé tudott férfiként tekinteni rád, ill. A NŐnek, a nagy Ő-nek érezni magát melletted a számodra.

Plusz te kinyilvánítottad gesztusokkal, stb. hogy ő mennyire fontos a számodra, és neki volt egy önértékelése, és úgy érezhette - talán jogosan, hogy ő ennél értékesebb, és nem erre vágyik, ennél többet is kaphat.