Nők szakítanak ha a férfi nem győzi anyagilag az iramot?

Szerintem atlag alatti vagyok, és 100ezret minimum költ "ránk" a vőlegényem! Mozi, (duplazva, tehát ket filmet nezünk meg 2 hetente) 10000 HUF, utána vacsi... 3 havonta wellnes. Most hetvegen pl WR elmenyre megyünk, kb 20 ezer kettőnknek!

A minősegi programok penzbe kerülnek! A magam részet szívesen fizetem, ha keri, (még sose kérte senki) de ha a pasi a sajatjat sem tudja, akkor igen, en szakitok.

100 000 nem sok/hó

Nyugat-Európában élek, folyton megyek valahova, mégsem költök 100ezret havonta programokra.

Az éttermi kajálást mondjuk nem veszem annak, csak ha valami nagyon különleges..

De mivel úgyis én fizetem a részem, tárgytalan a kérdésed.

Ha úgy érted, hogy az én életstílusommal nem bírja tartani az iramot, akkor igen, nekem az probléma. Korábbi tapasztalataimból mondom, én randiztam ilyen pasikkal, és nem fogok többet.

Egyrészt nem számoltam össze, mennyit programozok egy hónapban magamtól, de szeretek eljárni vacsorázni, kirándulni, kiállításokra. Ezeket én magamnak egyedülállóként ki tudom fizetni és ki is fizetem, hol ezzel, hol azzal az ismerőssel megyek, alkalmanként meg-meghívjuk egymást, szóval szerintem alap, hogy a párommal is szeretnék menni.

Nekem nem az a bajom, ha nem tudunk mindig együtt menni mindenhova drágán, nekem az a probléma, amikor a pasik a csóróságukat okolják azért, mert 0 erőfeszítést tesznek egy kapcsolatban. "Nincs pénzem" címszóval elintézi azt, hogy az én szükségleteim, amibe beletartozik a randizás, a közös élmények gyűjtése, a közösen eltöltött idő, a közös szórakozás, utazás, az úgy félre vannak seperve, mert neki nincs rá pénze, elégedjek meg annyival, hogy ülünk otthon állandóan és nézhetem ahogy videójátékozik vagy nézzük a tévét. Öhm... ereje teljében lévő fiatal, felnőtt ember vagyok, könyörgöm, ennél azért kicsit többre vágyom egy kapcsolatban (a barátaimmal sem otthon ülök állandóan, hanem elmegyünk ide-oda).

A probléma nem ott van, hogy valaki nem visz el valahová állandóan és mindig, hanem hogy ha sehová nem megyünk, és ezt azzal indokolja, hogy mert neki nincs pénze.

Nekem ez nem kell. Egyrészt nem fogok lejjebb adni az életminőségemből, életvitelemből csak azért, mert egy férfinek nincs erre pénze (akkor maradok egyedül vagy keresek olyat, akinek van rá pénze), másrészt meg szerintem sok olyan program és randi van, ami nem kerül sok pénzbe, harmadrészt pedig akinek tényleg semmi pénze nincs arra, hogy elvigyen egy lányt randizni akárhová, annak komolyabb problémái is vannak az életben, mint a párkeresés és az ne a randizásra fókuszáljon elsősorban.

Azt meg már csak félve jegyzem meg, hogy azok a férfiak, akik a kevés pénzükkel indokolják azt, hogy nulla erőfeszítést tesznek egy kapcsolatban, azok úgy alapvetően nagyon kiállhatatlanok. A pasik az életben és egy párkapcsolatban elfoglalt helyzetüket a pénzük alapján határozzák meg. Egy párkapcsolatban is a pénzük alapján döntik el, hogy ők mennyit érnek, mennyire tartják magukat. Egy pasi, akinek nincs pénze, az alapvetően - többnyire - keserű, elégedetlen, beteljesületlen, komplexusai vannak, kielégületlen gyakran fétékeny is, és egy ilyen emberrel borzasztó rossz huzamosabb ideig egy társaságban lenni, pláne párkapcsolatban lenni. Pláne akkor, ha én meg mondjuk anyagilag tehetősebb és pénzügyileg felelősebb vagyok - és ezt tapasztalatból mondom - mert akkor előbb utóbb oda jutunk ki, hogy rám fog neheztelni azért, mert ő csóró én meg nem vagyok az, vagy épp esetleg én leszek leszólva mindenféle elkényeztetett hercegnőnek, csak azért, mert mondjuk nemcsak hogy a bkk bérletemet ki tudom fizetni, de még mondjuk el is tudok járni ide-oda néha vacsorázni, vagy esetleg áll és néz rám szájat tátva sértetten és hitetlenkedve, hogy nem tudok felizgulni arra, hogy az égvilágon semmit nem tud megengedni magának és nekem attól kéne ledobnom a bugyit, hogy nem tud férfiként viselkedni mellettem és a férfi szerepét betölteni mellettem.

Dierkt irta a 15-os hogy vannak programok, amik nem igényelnek annyi kiadást. Van egy csomó ingyenes kiállítás, meg könyörgöm most ne azon az 1000 ft on muljon már...

A vacsorázgatas kezd luxus lenni, de még mindig határeset. N veszed meg a szr gyümölcslevet meg a csokikat, azt ott az ára egy vacsorának.

#16 Nem vagyok top 5-ben, és őszintén nem az én problémám, hogy melyik pasi mennyit keres.

Szerintem elég egyértelműen leírtam, milyen szituációról beszélek, azért meg nem fogok magyarázkodni, hogy nem szeretnék nálam szignifikánsan szegényebb partnert.

Megveszem magamnak a cipőt, a tákát, elviszem magam jó éttermekbe, színházba, operába, elmegyek barátokkal vagy egyedül kirándulni, külföldi utazásokra, majd szerinted egy pasitól elfogadom azt, hogy otthon üljünk és sétálni vigyen randizni? Ehm??

Én próbáltam a "személyiségükért" kedvelni a pasikat, de mint írtam, nagyon sok pasi gyakorlatilag az életének a narratíváját a csórósága köré építi fel, ezáltal a teljes önértékelésüket is az határozza meg, mennyi pénzük van, és hát bizony ezek a férfiak nagyon elviselhetetlenül és kiállhatatlanul viselkednek, így nem túl kellemes körülöttük lenni, így a személyiségüket is elég nehéz megszeretni.

Tegye a szívére a kezét az összes pasi, hogy ha holnap nőként kelne fel, akkor nem venné figyelembe, mennyit keres egy pasi? Dehogynem.