Mi a fene van a férfiakkal?

"szerinted bevesszük, hogy nincs közöd az eltűnéséhez???"

Haha, akkor tudnád, hogy hol van és mi van vele :) De így...

Azért van ez mert a legtöbbjük 30 éves korára ki van égve, és mikor összejönnek valakivel akkor hirtelen minden jó, mindent meg kell becsülni, érzelmet kell kimutatni, ennek épphogy eleget tudnak tenni egy időszakig (behódolós időszak) de miután minden megszokottá válik ugyanúgy előjön ez a kiégés, nem tud tovább úgy viselkedni mint akivel minden tökéletes mert nem érzi önmagának magát. Tehát kiderül a nő számára is, hogy az egész annak szólt, hogy a nőt megszerezze, de azon kívűl nem tud felmutatni semmit amivel meg tudná tartani.

Ezért mennek szét ilyen könnyen.

"Nem önmaguk.." Inkább jobb lenne ha mindenki inkább önmagába nézne, és bevallaná önmagának, hogy van amikor párkapcsolatra képtelen.. nem értem miért kell mindenáron valakit befűzni hamis dolgokkal, persze hogy meg sem tudják tartani a párjukat, mert az egész egy illúzió.

Előbb akarnak megfelelni a felszínnek hogy legyen párjuk, különben nem érnek semmit, pedig ehelyett foglalkozhatnának egy kis önismerettel.

Persze, akkor mivel magyarázod, hogy utána működött mással, és előtte is működött mással?:) Amúgy 20 éves voltam a legnehezebb "túlszeretős" kapcsolatomnál, amiről írtam, amikor úgy éreztem megfulladok, de egy évig ment a szenvedés, és ezaz, nem voltam önmagam mellette. Nem az volt a gond, hogy gratulált, hanem hogy mindenhol ott volt egyből, mindent meg kellett(külső belső kényszer) osztanom és annyi részem volt nála, tudott a barátaimról, mikor kivel találkozom, mikor hogy érzem magam.. úgy éreztem nekem nem marad semmi magamból, és megfulladok.

Mással könnyebb volt sokkal, de tényleg nem ez volt az egyetlen ilyen kapcsolatom. Mindegyik kicsit más volt, de nem szeretem, ha túlszeretnek, túlságosan jelen vannak az életem minden percében. Kell, hogy néha ne kérdezze meg mit gondolok, hol voltam, mit csináltam, hogy érzem magam, hogy néha legyek egyedül is, hogy lehessen én magam is(nem csak fizikailag). Amúgy most vagyok 30, és nem, most sem úgy megy, hogy bárki jó, semmi sem változott ahhoz képest, mikor még 20 voltam. Saját sikerek, saját tapasztalatok, hogy ne érezzem azt, hogy minden, ami én vagyok, az közös és megosztani való. Nem tudom jobban körülírni, van, akivel működik, van akivel nem működik, annak ellenére, hogy nem ismerem fel rendesen, mi is más.