Mi a fene van a férfiakkal?

A férfiak ráébredtek, milyen is a modern nő. Nézzétek meg az usát, itt is ez lesz.

Már ne maz van, hogy a férfiak nagyrésze elvisel bármit, a nők meg mindig vissza vannak igazolva, ha szakítanak. Mostmár a férfi se mfog bennemaradni egy rossz kapcsolatban, tessék itt az egyenlőség, ízlik, csajok ?

#11 miért, eddig tilos volt egy férfinak szakítani vagy mi változott?

Jellemzően azért maradnak benne a kapcsolatban, mert ad egy fix pontot, van kivel összebújni, van aki csinál ágyba reggelit és mellette még nőznek is összevissza. Majd mindjárt megsajnálom őket…

Nőként én már mondtam ilyet. Mérgező kapcsolat volt természetesen, úgy éreztem, hogy a másik "csapdába zár", korlátoz, de nem direkt, bántalmazóan teszi, hanem egyszerűen a lénye ilyen, én meg szeretem is, de szenvedek is tőle. Mindenről tudni akart, mindenemről tudott is, szinte mindenhova együtt mentünk.. elképzeltem, ahogy szép kis házikóban lakunk a külvárosban, hazavárom a munkából, elképzeltem minden apró kellemetlenséget a kapcsolatban és nem kellett ez az élet, úgy éreztem, nem én lennék, aki mellette vagyok/lehetek.

Mintha lenne egy eleve elrendelt dolog, ami felé ő törekszik, és beleillesztene engem is a képbe, de én nem szeretném. Úgy éreztem elveszek, mindenben közösen voltunk, minden sikerem az övé is volt, minden nehézségem az övé is volt, megszűntem én lenni, mindenhol ott volt, mindenben benne volt, amikor meg elszakadtam volna kicsit egyedül privát dolgokkal, úgy éreztem szemét vagyok, hogy tehetek ilyet, mit élhet át..

Ilyen fojtogató kapcsolat volt, de tudom, hogy nem direkt csinálta. Szerettem, de tudtam, hogy rossz nekem. Most sem tudom jól megfogalmazni, de úgy érzem a jó kapcsolat szabadságot is ad, önállóságot is ad, nem csak csapatmunka van, meg közös küzdés közös célokért, hanem egyéni fejlődés is.. Nem ketten tudtok csak "repülni" fél-fél szárnnyal, hanem külön külön egy irányba, egymást bíztatva és bevárva.

Konkrétan én sem tudom megmondani mi zavart, de nagyon szenvedtem az egésztől. Másnál is volt ilyen, de nem mindenkinél. Egyszerűen tér kellett, nagyobb önállóság, saját "titkok", saját élet is. Szerencsére vannak, akikkel ez működik, de nehéz megtalálni az egyensúlyt, amikor már elég szorosan együtt vagytok, de nem túl szorosan, amikor még nem veszted el önmagad.

Akkor voltam biztos benne, hogy ez nekem nem fog menni(végleg), amikor elértem valamit, amit korábban nem tudtam megcsinálni, és egyből ott termett, másodpercek alatt, hogy gratuláljon, megöleljen és elmondja, hogy büszke rám és tudta, hogy meg fogom tudni csinálni. Egyből belekerült ő is, nem az én sikerem volt, nem éreztem sajátomnak. Egy szemétnek éreztem magam, hogy ilyesmi zavar, de nem tudtam ellene tenni.

Én is így jártam az éven. Minden jó, tökéletes férfi vagyok a számára, hozzám akar jönni feleségül.

Aztán 4 hónapnyi járás után nyomtalanul eltűnt...

33/F

Sokszor előfordul az is, hogy félnek az elköteleződéstől.

Tehát ha minden jól megy és érzik, hogy itt lenne a szintlépés ideje, pl. összeköltözés/eljegyzés/házasság/közös lakás/gyerek (kinél melyik szint jön éppen) akkor gyorsan visszavonulót fújnak.

Főleg ha a nő is már mondogatja, hogy ideje lenne......, akkor sok férfi beijed, mert neki minden jó úgy ahogy van, nem akar jobban elköteleződni, nem akar semmilyen "nyomást" ilyen irányból.

Sokszor ezt meg sem tudják fogalmazni, ez egy belső félelem, ezért mondanak mindenféle indokot.

Az is lehetséges, hogy azért érzi, hogy "nem önmaga" a kapcsolatban, mert ha önmaga lenne akkor ő a közös programokon meg a szexen kívül semmi másra nem tartana igényt. De ha van mellette egy nő akihez igazodni kell, akinek vannak igényei a kapcsolat haladásával, fejlődésével kapcsolatban, akkor egy férfi ilyenkor sarokba szorítva érezheti magát, ezért inkább szakít.

Persze nem minden férfi ilyen (akinek nem inge...), de ez is egy létező jelenség.

"amikor elértem valamit, amit korábban nem tudtam megcsinálni, és egyből ott termett, másodpercek alatt, hogy gratuláljon, megöleljen és elmondja, hogy büszke rám és tudta, hogy meg fogom tudni csinálni. Egyből belekerült ő is, nem az én sikerem volt, nem éreztem sajátomnak"

Ez érdekes! Ilyenről még nem hallottam. Eddig minden lány, aki az életemben megfordult, szinte követelte, hogy a neki megfelelő módon - értsd: minél látványosabban - fejezzem ki a gratulációmat és táncoljam körbe minden egyes sikerélményénél. Az emberek általában a részévé akarják tenni a másikat a saját sikereiknek. Én sem szeretem amúgy, amikor folyton a személyes teremben van a másik, de nekem ez is a másik végletnek tűnik.

F