Kiállhatok magam mellett, vagy neki van igaza?

A kapcsolatunk elején (bár még most is nagyon az elején járunk), kijelentettem a páromnak hogy a másik munkahelye, családja, kollégái, barátai, ismerősei, exei tabu a másik számára. Történet a következő. Tegnapelőtt felhívott az exem egy idegen számról, nem tudtam hogy ő lesz az, felvettem, megkérdezte hogy vagyok, mi van velem, kb egy percet ,,beszéltünk" és letettem. Elmondtam a páromnak hogy ő volt az. Ideges lettem hogy hívott, és ő is. Azt mondta fel fogja hívni, én viszont megtiltottam neki, mert én azt gondolom hogy a saját dolgaimat nekem kell intézni, és én sem játszom a tinédzsert hogy írok vagy felhívom az ő exét hogy mit csinálok majd ha még egyszer ez előfordul. Lényeg a lényeg hogy a kérésem ellenére felhívta, ráadásul egy közös ismerőstől szerezte meg a számát, amitől még inkább csak felment a pumpa hogy másnak meg végképp nincs köze a dolgainkhoz. Nem is igazán azért haragszom rá mert felhívta, hanem azért mert a szavamnak nem volt ereje, tojt rá, és mert szerinte ha nem féltékeny az ember akkor nem is szeret igazán, ami szerintem beteges és engem idegesít, főleg ha abszolút nincs mire. Legközelebb a munkahelyemet veszi kezelésbe ha nem tetszik valami? Tegnap ezen nagyon összevesztünk, azt mondta hogy ő mindig is ilyen volt, és máskor is megteszi ha úgy érzi hogy kell, mert a párja az övé, és szerinte így a jó, ez a helyes. Ha nem tudom elfogadni, akkor külön kell menni, a titkolózásért meg mindenkit szétcsap (ez soha nem fordult elő). Jött a megcsalásos szrorijaival, hogy ha őt megcsalják akkor kicsinálja a másikat, kirugatja a munkahelyéről, megalázza az ismerősei előtt, rájuk ír stb, de ha erről szó sincs akkor!? Ja, és ezt én értem félre szerinte. Hozzá kell tennem hogy nem beszélek az exeimmel, és más pasikkal sem. Nekem ez sok. Én ezt birtoklásnak érzem, és a határok átlépésének. Én korainak érzem az efféle kirohanásokat, még csak nemrég jöttünk össze és bútoroztunk össze, és máris ez van. Kiváncsi vagyok, hogy más erre mit mond. Köszönöm.