Hogy kaparjam fel magamat a padlòròl?

Wn felvazoltam magamban hogy valójában mi hiányzik.

Mert be kell vallamon magamnak (ez az első), hogy olyan ember eleve nem hiányzik, aki szórakozott velem és nem szeret. Erre külön meg kell érni hogy nem ő hanem egy szerető társ hiányzik, vagy akinek őt addig hittem(szerető pàromnak), ami illuzio volt csak.

Azután szembesülés az élettel nélküle. Felmerülő problémák. Pl nincs egy olyan ember aki érdekelne, inkabb egyedul vagyok, de az meg nem jó. Tehát így sem úgy sem jó lenni nélküle.

Nem csipog már a telom sem. Mert nem ír, nem keres. De ha meg más keres az meg csalódás, hogy nem ő.

Én ebben vagyok most hogy feltaláljam magam nélküle.

Nyitok barátok felé, karrierre rámegyek, életcélok betábláztam magam.

Es a rossz dolgaira próbálok emlékezni. Hogy igaz hogy hiányzik de olyan jó hogy békén is hagy ebben abban amikbe korábban beleszólt, olyan jó hogy nem veszekszünk már és nyugodtan ülhetek be bárhova stb

Engedd el valahogy. Nem egyszerű, de muszáj, Magad miatt.

N 30