Hogy kaparjam össze magam ebből az összeomlott állapotból?

Én lányként szerettem bele egy fiúba, akinek nem hiszem hogy közömbös voltam. Ő volt az a fajta férfi, aki tökéletesnek tűnt számomra, egyszerűen semmi kivetni valót nem találtam benne. Persze hogy foglalt volt. :) Eltelt azóta kb 3 év és még most is szeretettel gondolok vissza rá, mert volt egy pár jó pillanatunk. (nem volt se csók, semmilyen testi kontakt egyszerűen jól kijöttünk) Valószínűleg tudta hogy tetszik nekem, de érthető okokból, mindig meg volt a határ amit se ő se én nem léptünk át. Szeretett játszani az érzelmeimmel, manipulálni, de kelleni soha se kellettem neki. Megszüntettem vele minden kapcsolatot, soha többé nem láttam azóta se.

Az én tapasztalatom szerint, az érzéseid megfognak maradni, borzasztó hosszú ideig. Meg kell tanulnod élni vele, és megérteni a tényt hogy azért mert egy valakinek nem kellesz (adott esetben kevés vagy) nem dől össze a világ. Keress hobbit, kösd le magad, ne tagad meg magadtól hogy rá gondolj, hiszen mégis csak az életednek a része volt. Próbáld meg gy felfogni hogy ő boldog, azért választotta ezt az utat mert veled nem lenne az. És h igazán szereted, már csak azért is elfogod tudni (IDŐVEL) engedni. A környezetedben lévőknek pedig nem a hangulatod alapján kéne vágynia a társaságodra. Ha mégis ezt teszik, nem a barátaid. 21/L