A túl sok munka miatt elveszítettem a baránőmet, mit tegyek? Szeretem, el akarom venni, vele képzelem el az életem és a leendő gyerekeim

A jegygyűrű teljesen felesleges, amíg így érez.

Azt viszont elmondhatod, hogy így érzel, és gondold át, hogy tudnál változtatni a mindennapjaitokon, és ha holnap megkeresed, akkor kérdezd meg, hogy ő mire vágyik. Úgy nem fog működni a kapcsolatotok, ha te a szent cél érdekében non-stop dolgozol, ő meg állandóan rád vár. Meg kell találni az arany középutat.

Azt meg nem hiszem, hogy támogatott a munkában, gondolom 100x jelezte, hogy ez így nincs rendben.

Nem hinném, hogy egyik napról a másikra, minden előjel nélkül döntött így.

Gondolom, már régóta halódott ez a kapcsolat, csak épp most volt az a pont, amikor már végleg sok lett neki.

Már csak azért sincs értelme, mert láthatóan elég különbözőek vagytok. Te egy munkamániás, pénzcentrikus ember vagy. Ő meg nem. Te nem fogod tudni a pénz hajszolását mérsékelni, ő meg nem akar egy semmilyen kapcsolatba visszamenni.

Persze, nem mondom, hogy ne lenne fontos a pénz. Csak vannak a világon lényegesebb dolgok is, amiket nem lehet pénzzel kárpótolni. Ő pedig ebből vajmi keveset kapott.

#3: Pont, hogy az ő életét nem építette. Egy elhanyagolt nő volt. Inkább az a kérdés, hogy a nő mire számíthatott volna a házasságban?

Itt már felesleges vergődni. Majd talál valakit, aki nem a pénzt akarja vele élvezni, hanem egymás szerelmét. És majd te is fogsz találni valakit, akinek fontosabb a pénz, mint a közelséged.

Ezért kellett volna kommunikálni.

De most már sokat nem lehet tenni. Esetleg megpróbálhatsz beszélni vele, bár biztos, nem most mondta először, hogy neki ennél több együtt töltött időre van szüksége. Ha valaki csak akkor eszmél, amikor már késő, az azt jelenti, hogy nem működik vele az együttélés.

Szerintem az ilyen ember nem társ és nem ér annyit, hogy egy lépést is tegyél érte, de ez csak az én véleményem.

Munka mellett egyeteme járok, az egyik évfolyamtársammal azért szakított a barátnője, mert bevállalta ezt a 3 éves képzést a munka mellé. Emberünk maradt a szar szakmájában és otthagyta a szakot a picsa miatt. Most oké, kinek mi éri meg, de ha akkor nem így döntött volna, már egy normális helyen végezhetné a szakmai gyakorlata és fél év múlva diplomás mérnök lehetne, magasabb bérrel, rugalmasabb munkaidővel. Ha nem hamarabb. Most mégtöbb ideje megy el a munkával, amit nem élvez, ami nem fizet úgy és rányomja a bélyegét az egész napjára. Pedig egy jó képességű gyerek volt, szép eredményekkel teljesített, amíg ide járt.

Még az ember ellenségei között sincs sok olyan aljas féregből, aki így kigáncsolja az embert. Aki ilyen választások elé állít, azt sokmindennek tudnám hívni, társnak nem.

Az én páromat is megviselte ez az időszak kicsit, mégis le tudtunk ülni, meg tudtuk beszélni, tudtunk szervezni olyan dolgokat, amiknek az ideje csak a miénk. Lehet, hogy csak néhány óra fél nap helyett, de ott voltunk egymásnak és bármikor megtenném ezt fordítva is neki, ha a saját életét szeretné építeni a kapcsolatunk mellett.

Szerintem egy vasat nem ér ez a szutyok. Majd jön más, aki nem hagy ott, mikor épp nincs körülnyalva. Rossz nézni, hogy ennyi férfi megy le pincsibe ilyen szánalmas emberekért.

8-as Az élet nem fekete vagy fehér. Én 12 évig voltam olyan emberrel, aki állandóan dolgozott, és ezt vedd szó szerint. Hétvégén is, és este sokszor csak evett és bezuhant az ágyba, egy értelmes mondatot nem lehetett váltani vele, nyaralni sem voltunk, csak néhány napokra. Hosszú távon ez nagyon megterhelő egy kapcsolatnak.

A te 3 éves képzésed az semmi ahhoz képest, amit a kérdező csinál, hiszen annak van vége, a munkának nincs, főleg, ha "vagyon"-ról van szó, és nem tisztes megélhetésről.