Mi az, amit még szakítás előtt mondanál a leendő exednek?

Ennek kifejezetten nem érzem szükségét. Mármint, ha annyira utál, úgy is ennek megfelelően fog viselkedni a hátam mögött, az meg úgysem engem minősít.

A "bevett rutin" egy ex esetében számomra figyelembe venni, hogy voltak szép élményeink, elismerni, ki miben volt gyenge és miért nem működött ez együtt (lehet, azért vagyok ilyen békés ezzel, mert például sosem azért lett vége, mert megcsaltak vagy kihasználtak, vagy bármi olyan, ami színtiszta rosszindulat, ami miatt joggal lehetne bennem harag és indulat - valószínűleg ebben az esetben másképp is viselkednék), aztán pár szomorú nap vagy hónap után venni egy nagy levegőt és folytatni az életet ott, ahol előtte, csak kicsit okosabban. A harag nem, de az életemből való kitörlés velejárója ennek a folyamatnak: törlés az ismerősök közül, nyilvános közös képek leszedése, a személyesebb ajándékok elrakása szem elől vagy valahogy eltávolítása (visszaadni vagy kidobni), az egyéb közös képek és cuccok archiválása vagy törlése és a kapcsolat megszakítása vele teljesen. Később lehet, hogy "mi újság veled" szinten beszélünk évente egy-két szót, de amíg feldolgozom, ez csak árt, esetleg erre megkérném, hogy értse meg, hogy nem fogok vele beszélni onnantól egy ideig (és utána is legfeljebb csak úgy, ahogy írtam, formalitásból).

Igazából ehhez nem kérem a hozzájárulását. Annak érdekében, hogy fel tudjam ezt dolgozni, ezek szükséges lépések, illetve a későbbiekben a következő kapcsolatomba is beleszólhat, ha túl közel tartom magam hozzá. Félreértéseket meg feszültséget pedig nem akarok, sem mást, ami aggodalomra vagy bizalmatlanságra ad okot velem szemben.