Mit csináljak hogy jobban legyek?

Ez tipik tinidráma és sajnálom, hogy ezt írom 21 éves lányként. Minden csaj osztálytársam ilyen volt, mindenbe megakartak halni, öngyilkosság széléről meg idegösszeomlásokról beszéltek. Rohadt nagy divatbetegség lett a depresszió, mindenki már saját magát állítja be betegnek mert kitalál tüneteket és bemeséli a saját agyának.

A depresszió, meg az idegösszeomlás az nem ez. Láttam már ilyet, édesanyámat hónapokig pszichiátrián kezelték, na ott láttam idegösszeomlást bőven.

Nem akarom lekicsíteni a problémád, de ez tényleg nem a világvége. A szülők válása szar, én is megéltem kicsiként, utána meghalt édesapám, anyám pánikbeteg lett, a fél gyerekkorom abból állt hogy a pszichiátrián látogattam, nővérem nevelt fel nagyjából.

Elmondom neked olyan is lesz, mikor téged hagynak el más nőért. Az, akiben 100%osan megbíztál, éveket együtt voltál, a jövődet alapoztad vele. Ilyen is lesz, nem is egy. Ezekből is felkell állni és tovább menni.

Én három éve vesztettem el apukám, utána volt egy bántalmazó kapcsolatom ahol fizikailag bántott többször is az exem, végül nővérem segítségével elköltöztem tőle, az érettségin majdnem megbuktam, szarabbnál szarabb munkahelyeken voltam, majdnem itthagytam az országot, most megint volt egy másfél éves kapcsolatom amiből úgy b*sztak ki mint macskát szarni mert a srác kitalálta hogy még élni akar, több nővel ismerkedni (amit mellettem is csinált persze, mint kiderült).

Mikor ez történt egy pillanatra azt hittem besokalltam és itt vége. A boráros téren szakított velem, fél óra múlva a margit híd közepén álltam és azon gondolkoztam mi tartson vissza? Tudod mi tartott vissza? Én. Saját magamat.

Eltelt egy hónap és tudom, hogy jól döntöttem, hogy adtam új esélyt a boldogságnak. Lett egy (eddig) szuper jó munkahelyem, nagyon kedves kollégákkal és anyukám is kezd helyre állni. Senki nem sejt semmit a családból, hogy én 1 hónapja még kishíján megakartam ölni magam, mert az a múlt. Elmúlt.

Te se süppedj a szartengerbe. Most tényleg lehet nem jó, de lesz jobb. Mindig van jobb, főleg ennyi idősen mint te. Meg mint én. :) Hidd el nem tűnik soknak az az 5 év köztünk, de annyi idő alatt azt biztosan megtanultam, hogy mindig jön valami jó, amiért megéri küzdeni. Jönni fog rossz is, nem is kevés, de majd kárpótolja valami szuper dolog hidd el.

Örülj, hogy a szüleid élnek és egészségesek, ápold velük a kapcsolatot akkor is ha külön válnak, mert én apukámra nagyon haragudtam mikor lelépett anyám mellől, aztán mikor elhunyt már késő volt és nagyon bántam, hogy nem voltam vele többet a hülye haragom miatt.

Kitartást, fel a fejjel, az élet sajnos nem olyan mint a filmekben. De tenni mindig tudsz azért, hogy jobb legyen. :)

21L