Velem van a baj ?

Viszonylag rövid ideig voltunk együtt a barátnőmmel, előtte ismertem már pár éve.

A lényeg, hogy semmi kikötésem és elvárásom nem volt felé, nem követelőztem semmi miatt,

viszont egy elvárásom volt, hogy ne veszekedjünk, ne vitatkozzunk, hanem mindent beszéljünk meg

normáls ember módjára. Eleinte nem volt semmi probléma, aztán valami változott és elkezdtünk

sokat vitatkozni és veszekedni minden kis apróságon, képes volt mindenbe belekötni ami éppen nem tetszett neki( néha mintha akart is volna veszekedni, ha épp nem is volt min)

, én engedékeny természet vagyok és elnéztem sok mindent neki, emiatt azt mondta hogy gyenge természet vagyok és emiatt nyom el

(de ha szeretne akkor engedékenyebb lenne ő is szerintem). Sajnos nagyon nehezen bírom elviselni és tolerálni a

vitákat és veszekedéseket(nyugalomban szeretnék lenne a párommal, ami azt hiszem megérthető lenne..)

,de Ő azonban pedig nagyon hirtelen haragu, képes mindenen megsértődni és minden apróságból képes problémát csinálni

és vitát generálni belőle.Nem tudja elviselni, ha valaki nem ugrálja körül, nem imádja és nem "szolgálja ki" az igényeit, próbáltam is mindenben kedvére tenni, emiatt is voltam vele elnézőbb.

Szakítottam vele, mert ez így számomra nem volt jó, viszont nagyon hiányzik és szeretem

, ez olyan se vele se nélküle kapcsolat. Egyébként minden más rendben volt a kapcsolatunkban,

egyezett a jövőképünk a gondolkodásmódunk stb. A kérdésem az lenne, hogy velem van a baj? Nem voltam elég türelmes vagy, ha ezeken a " kis apróságokon " (szerinte)

nem tudok átlendülni nem is szeretem igazán, valóban nem szeretem igazán, ha nem nézem el neki azt, hogy mindig generálja a feszültséget

és a vitákat ? Azt mondja, hogy idő kell az összecsiszolódásra és megfelelő kommunikáció(de mikor elborul az agya szólni sem lehet hozzá, mintha nem is hallana).

De heteken át tartó vitákból és veszekedésekből csipkelődő bántó beszólásokból szerintem semmi jó, nem sülhet ki. Mindig azzal jön, hogy Ő képes elnézni az Én hibáimat, egyszer sem hagyott még el ezek miatt, hogy én miért nem tudok ugyanilyen türelmes lenni vele és várni arra hogy formálódjon, vagy miért nem segítek neki miért nem vagyok partner benne?

Rosszul érzem magam és bűntudatom van hogy talán neki van igaza, és szar is nélküle, nagyon hiányzik.

Rosszul gondolkodom vagy neki van igaza és nem vagyok elég kitartó vagy esetleg nem is szeretem igazán, ha nem vagyok képes elnézni ezeket ?