Gondolkodási időt kaptam szakítani.és vehetem ultimátumnak már meg a családi összejövetelt?

Egyelőre azon az állásponton vagyok hogy nem akarok kibékülni.

Elindítottam az elhidegülési szakasz fázisait is(amikor módszeresen építek le valakit önvédelem miatt. Azaz nem sokkolom le)azaz még beszélünk, szeretjük egymást, de kezdjen ahhoz szokni, hogy már nem alszom vele, nem találkozunj személyesen, nekem szembe kell néznem a magánnyal és kongó ürességgel, nem akarok sokkhatást egyikünkben sem, pláne hogy a barátom eléggé hirtelen indulatú is, jobb ha szépen elkopik az egész.

Ez alatt az idő alatt néha meggyengülök, elgondolkodom azon helyrehozható lenne e, a szerelem legyőz e vajon mindent, lehet nem is menne nélküle az életem, (a barátom előtt kb már depresszios voltam a magánytól ezzel újra szembe kell majd néznem), segítene e párterapeuta(akik gyakorta elfogultak sajnos, igy nem bízom bennük, ha a nő az a páromat fogja pártolni, ha férfi akkor majd az is a páromat fogja pártolni(a nők ugye kapásbol behódolnak a páromnak simán megvezeti őket, a férfiak pedig összetartók)),vagy ugy néha megfordul bennem az is hogy hajrá folytassuk, ennél rosszabb talán már ugy sem lehet.

Cikáznak a fejemben a gondolatok, minden zavaros, és nagyon nehéz elengedni egy hű korrekt szerelmes férfit, aki tetszik vonz, aki 1 a százbol, de sanszos racionálisan nézve le kell zárnom, szedjem magam össze szorítsam a fogam össze és nagylevegő.

Az elhidegülési folyamat sikeres. Úgy érzem már hogy jól venné a szakítást, nem drámázna, nem kellene tőle tartanom, a hiányomhoz már hozzá van szokatva, a bizonytalanság benne már mardosóbb a biztos rossznál is. Szépen harag gyűlölködés bosszuvágy nélkül lehet már van esélyem lezárni. Azaz nem kell annak következményeitől már tartanom. (HA nem álca az, hogy nyugodt és higgadt, hanem valóban az. Ez még azért ellenőrzést igényel, es nem akarok meghalni szakítás után)

És akkor ezen zavarodottság tetejébe párom közli hogy családi összejovetel, készüljek.

(Amin ha nem jelenek meg egyértelmű akkor mindenkinek hogy offos az egész, vagy legalábbis az lejön hogy gondjaink vannak nem kicsik.)párom mindenképpen szeretne velem megjelenni, egyúttal pontot is tenni arra hogy kibékültünk. Anyuja apuja ugy jobban bele is lát, ők is erre az infora várnak valahol hogy akkor egyutt vagyunk vagy nem?

Tehát most hirtelenjében le kellene mindent magamban tisztáznom hogy igen vagy nem?

Úgy, hogy azt sem tudom még valójában merre vagyok arccal? Fel sem építettem még semmit az egyedüllétre magányra hogy ne pusztuljak majd bele. Nem vagyok kész..