Szerintetek ha kàvézni viszi a nőt a ferfi vagy moziba vagy àllatkertbe a nőnek a sajàt részét kikell fizetni?

Én nem gondolom, hogy kötelező engem meghívni egy cukrászdába, ugyanúgy, ahogy velem randizni vagy velem szexelni sem kötelező, és ugyanúgy nem kötelező engem feleségül venni sem. Ez egy opció, de szerencsére vannak versenyzők...:P

Én egy nőies, családcentrikus lány vagyok és kizárólag tartós kapcsolatban gondolkodom, soha nem akartam kalandokat. Én házasságot akarok, és gyerekeket egy normális férfitől.

Egy normális férfi úgy gondolkodik SZERINTEM, hogy természetesnek veszi, hogyha a nő megszüli és gondoskodik a kisgyerekről, akkor szükségszerűen jövedelemcsökkenés van, tehát neki, a férfinek lényegesen nagyobb anyagi részt kell vállalnia a család fenntartásából.

Ahogy én, a nő természetesnek tartom, hogy lényegesen nagyobb részt vállalok a gyerek neveléséből és a háztartásból ez alatt az idő alatt, annak érdekében, hogy a KÖZÖS gyerekünk normálisan nőjön föl.

Ha egy férfi nem tud vagy nem akar kifizetni a randin rongyos párezer Ft-ot egy normális cukrászdában, akkor mi a fenét várjak egy ilyen alaktól egy jóval komolyabb szituációban, ami jóval komolyabb és hosszan tartó anyagi áldozatot kíván tőle?

Na, ezért azonnal kuka nálam, aki a számla felezéssel meg hasonlókkal szórakozik és egy cukrászdai számlán filléresedik.

24-es:

Én is teljesen így gondolkodok. Több ilyen párkapcsolati-pénz kérdésben kifejtettem. De itt hiába magyarázkodsz. Ha azt állítod, hogy pénz kell a gyerekneveléshez mindig jön egy Balázska féle aki pénzéhes rhibancnak hív. Vagy kapsz majd pár üzenetet, ami felszólít, hogy szar anya lennél ha anyagiak között vállalnál gyereket és tuti nem gondolsz arra, hogy szeretet is kell neki.

Szóval itt kár fejtegetni a nézeteidet. Nem fogják megérteni.

#13 "Jellemzően akik az anyagiak miatt sírnak, nem egy csajjal szoktak randizni, hanem több vasat tartanak a tűzben, ha ez havi 8 randi, az már rögtön 32k Ft..."

Sokat akar a szarka, de nem bírja a....... ugyebár, ismerjük a mondást.

Én személy szerint nem gondolnám, hogy túl sikeresek lennének a filléreskedő férfiak a húspiacon, legalábbis nálam biztosan nem...

Csak jellemzően ezek a végtelenül békés és konzervatív, családcentrikus nők aztán más kontextusban, egy másik helyzetben szemrebbenés nélkül kikérik maguknak, hogy a nőnek a konyhában a helye és hasonlók.

Illene eldönteni, hogy akkor mik szeretnénk lenni, mert ha a helyzettől függ az identitás, akkor az tényleg undorító, érdekközpontú és haszonleső emberre vall, mindkettő egyszerre pedig egyértelmű ellentmondásokba ütközik, szóval akkor konzervatív családanyák vagy progresszív feministák lesztek, ez a kérdés. Unalmas már, hogy már a legelső kérdésnél sem tudtok egyértelműen állást foglalni.