Ma szakítottam a párommal, lent leírom a szakítóokot. Szerintetek jól tettem, hogy megléptem ezt?

Egy éves kapcsolat volt. Azért szakítottam, mert bár szeretem őt, de belefáradtam abba, hogy az exnőjének az árnyékában éljek. Mindenkije arra emlékeztett engem folyton, hogy az exe mennyire egy szuper nő volt, és hozzá képest én mennyire nem vagyok az. Olyan tapintatlanság! És az immár ex párom nem állította le valami határozottan ezeket a kommenteket. A szülei, a testvérei, de még a keresztanyja és annak a családja is, továbba a barátai, és a kollégái, mind odavoltak az exéért, és emlékeztettek rá ilyen vagy olyan módon, hogy én hozzá képest egy szar vagyok. Így nem élhettem tovább. Én az exnővel sosem találkoztam, képen láttam, egy szép nő. Biztos vagyok benne, hogy karizmatikus személyiség, ha már mindenki odavan érte, de nem élhetek az árnyékában. Ma szakítottam. Remélem az immár ex párom a következő barátnőjénél leállítja majd határozottabban ezeket az összehasonlító kommenteket, mert ezt egy nő sem fogja eltűrni, a két szép szeméért sem.

Mindig az exnőről kellett anekdotákat hallgatnom, melyekben ő volt a legjófejebb, a legviccesebb, a lecukibb, és a legügyetlenebb, stb. Folyton csak volt valami sztorijuk róla, pl. hogy mi mindenre vette rá a páromat (mikor még együtt voltak), vagy hogy mennyire félt a vidámparkban, vagy hogy még a távkapcsolat alatt is milyen jól megvoltak, stb , stb., stb. Vége-hossza nem volt az exnős sztoriknak. Ráadásul az immár ex párom a legfőbb hobbiját, amiből a jövőben élni szeretne, szintén az exének köszönheti. Ők amúgy 5 évet voltak együtt.

Az én fejezetem egy év alatt lezárult, elengedem már ezt az egészet. Elég volt. Éljen a szinglilét!