Hogyan tovább? Szakítottam a borderlineos barátommal,de nem bírom elviselni.

Menj pszichológushoz! Én azt tettem. Nem az fog segíteni, hanem az idő, de ha van mibe kapaszkodni, hogy attól jobb lesz, gyorsabban telik az idő 🙂

Engem ő dobott, de utána folyamatosan zaklatott, sajnos felvettem a telefont. Onnantól lett jobb, hogy nem reagáltam SOHA SEMMIRE. Örülj neki, hogy nem keres, így is idő, de ha keresne, mindig visszaesnél és kezdhetnéd a nulláról.

Tudom, hogy nagyon-nagyon nehéz, ugyanezt élem át éppen. Négy hónapja szakítottunk, és egy hete vettem észre, hogy már nem vált ki belőlem intenzív érzéseket az exem gondolata. Eszembe szokott jutni, de nem depressziózom rajta. Ami nekem segített:

1. Idő (igen, pokoli, de ki kell bírni)

2. Támogató közeli barátok (akárhányszor fel akartam keresni az exem, mindig lerántottak a földre + jöttek tángálni)

3. Összeírtam jó sok olyan szituációt, ahol hihetetlenül irracionálisan és szemét módon bánt velem, gyenge pillanataimban elolvastam őket

4. Veszett össze velem butaságokon nem egyszer chatben is, azokat is megtartottam emlékeztetőnek

5. Távolság (nem szabad vele beszélni, találkozni, MINDIG visszaránt)

Biztos vagyok benne, hogy voltak csodás részei is a kapcsolatotoknak, és a betegségüktől eltekintve nagyon érdekes és szerethető emberek, de hidd el, hogy hosszútávon jól döntöttél. Nagy önfeláldozással és türelemmel járt volna ez a kapcsolat, amiben a nem borderline partner csak akkor tud kiteljesedni, ha tisztában van egyrészt a bordis viselkedésmintákkal (mit miért tesznek), másrészt nagyon erős a saját identitása. Nekem is időbe telt megérteni.