Jártál már borderline-os lánnyal/fiúval?

Intelligens, kedves lány. Az első pillanattól szimpatikusak lettünk egymásnak. Aztán kiderült, hogy relatíve fiatal kora ellenére eléggé élvezte az éjszakai életet: több fiúval is lefeküdt, de saját bevallása szerint sajnálta,hogy egyikből sem lett több. Csak pár kapcsolata volt, az egyikben megcsalta a barátját (de persze ezt is remekül ki tudta magyarázni, hogy már gyakorlatilag nem beszéltek, stb stb).

Elkövettem egy hibát, összejöttünk. Nem akartam komoly kapcsolatot, de beleszerettem. Ő is, úgy éreztem. Sajnos rájöttem, hogy a valóságot elég képlékenyen látja, többször hazudott, csinált és mondott olyan dolgokat, amelyek már-már szakításra kényszerítettek, de sajnos közben szerelmes lettem. Ilyenek pl. az utalás arra, hogy ő bárkit megcsalna, vagy buli után barátnővel egy fiúnál alvás. Mindegy, itt még bíztam benne, hogy nem ő a rossz, hanem a barátnő.

Teltek-múltak a hónapok, minden rendben volt nagyjából. Szerettük egymást, egy-két veszekedést kivéve semmi baj nem volt, vagyis ha volt is, nem mutatta, sőt. Az utolsó napig mondta, hogy mennyire szeret, kaptam a meztelen képeket, minden.

Most egy buliban megcsalt. Reggel egyrészt letagadta, másrészt elmondta, hogy én vagyok a hülye, mert elengedtem a buliba, aztán meg azért, mert nem engedtem volna el. Azzal is baja volt, hogy én irányítom a kapcsolatot, meg nem tudjuk megbeszélni a dolgokat. Ironikus, de pont következő nap találkoztunk volna, hogy megbeszéljük a dolgokat.

Mindegy, kétségek között voltam napokig, iszonyú szomorúan. Aztán egy forrásból megtudtam, hogy bizony megcsalt, összejött a pasival, és azóta boldog. Egyik nap még szeretett, boldog volt velem egy fél éves kapcsolatban, másik nap már szar vagyok, és boldog a másik pasival.

Szembesítettem, hogy talán élete első szerelme megérdemelt volna egy fair szakítást, erre teljes defenzív üzemmódba kapcsolt. Megint elkezdte a hülyeségeit, de gyakorlatilag képtelen volt reagálni az érveimre. A megbánás legkisebb jelét sem mutatta! Komolyan úgy viselkedett, mintha minimum én lennék a szemét, mert veszekszem vele azért, hogy megcsalt. De felajánlotta, hogy "szakíthatunk megint" (!!!), ha az engem megnyugtat. WTF?!

Fél évig voltunk együtt, nagyon szerettem. Oké, persze, minden kapcsolatban vannak hibák, és ha valaki szerint ezek nem áthidalhatóak, akkor szakít. De nem megcsalja azt, akibe elvileg fél évig szerelmes volt, és aki kimondottan az élete első szerelme. Most így leírva el sem hiszem, hogy megtette. Ő papolt mindig, hogy még Facebookon sem szakítana, mert az olyan szemétség, csak élőben. Azt is mondta, ha egyszer megcsalna — amit persze soha nem tenne! —, akkor elém kullogna, hogy szemtől szembe közölje, hogy milyen gerinctelen volt. Ehhez képest most meg van róla győződve, hogy neki van igaza. Úgy, mondom, hogy előző nap még "nagyon szeretlek", "soha nem hagylak el", stb. HIHETETLEN! És nagyon, nagyon felkavaró.

Nem jár. Szerintem nem is lehetne meggyőzni, hogy valami baja van. Ha valamin összevesztünk, és egyértelműen nekem volt igazam (persze nem mindig volt így ), akkor is rögtön hárított, próbált érvelni, hisztizett. De nem, ő soha nem ismerte be, hogy valamit rosszul csinált. Vagy ha be is ismerte, szerintem nem volt őszinte.

Én a családját sajnálom igazán, az édesanyja egy nagyon kedves, aranyos személy, aki semmit nem tud a "múltjáról". Azt hitte, hogy én voltam az első... Nagyon tud hazudni, elképesztő. Képzelem, hogy rólam miket fog hallani az anyuka. Az is lehet, hogy abban a történetben én csaltam meg őt, fogalmam sincs.