Nem tudom túltenni magam a nekem okozott fájdalmon, mit tegyek?

Először is, fel kell ismerned a te felelősséged is, mert nem rendelkeztél annyi bölcsességgel, hogy felismerd, milyen ez az ember. Remélem, hogy tanultál az esetből.

Másodszor, a haraggal magadat mérgezed. Ami megtörtént, azon már nem tudsz változtatni. Engem ezek a csalódások egyébként arra késztettek, hogy több legyek, mint aki vagyok.

Gondolom, vannak még iránta érzelmeid. Ne alázd meg magad azzal, hogy keresed. Gondolj arra, hogy az élet véges, így nincs idő olyan emberekkel foglalkozni, akik nem értékelnek téged.

Átérzem a helyzetedet, magam is jártam így.

Ne okold magad és ne is szégyelld. Neki lenne rá oka, de ő nem fogja mert nincs lelkiismerete.

Majd idővel enyhül. Egyelőre próbálj töltődni, olyan dolgokkal foglalkozni és olyanokkal időt tölteni, amik, akik jó érzéssel töltenek el. Gyógyulnod kell.

#4

Ez valahol természetes, hogy haragszol, emiatt nem kell szégyellned magad. Arra figyelj, hogy ne e téma iránt forogjanak a gondolataid, hanem legyen tennivalód is. Ha azonban pozitívan nézel előre, akkor az idő múlásával ez a harag csökkenni fog.

Ha esetleg segít valamit, - mert nincsenek olyan ismerőseid, akik meghallgatnak - akkor ki is írhatod magadból, ami benned van, dobhatsz egy privát üzenetet is nekem.

Üdv,

#2-es valaszoló.

Ezek azok az emberek, akiknek nincs lelkük. Nem kell keresned, mert sehol nincs bennük semmi. Üresek és kész.

Neked, mint empatikus lénynek, jogod van a boldogsághoz. Viszont neked ezt ő soha nem tudná és nem is akarná megadni.

Én az exemet tiszta szívemből gyűlölöm. Kétszínű, hazug, manipulatív, személyiségzavaros senkiházi, alkoholproblémákkal és nulla egzisztenciával. Csak ül a lyukas gönceiben és szép csendben utál mindenkit, aztán megír pár fenyegető levelet, mocskolódik kicsit, aztán megint néz ki a nagy alkoholista fejéből, bámulja maga körül a könyvkupacot. Bezzeg a könyvek... Azok nem tudnak visszadumálni. Csak akarattalan tárgyak. Hiszen neki erre van szüksége! Akarattalan tárgyakra, amiket pakolhat balról jobbra, aztán meg fordítva.

Mondd csak, te akarsz tárgy lenni? Én már baromira nem...