Jól döntöttem hogy szakítok?

A párom, vagyis már az exem bevallotta hogy egy hónapja azon őrli magát, hogy nagyon vágyik más nőkre, de nem volt (elvileg) konkrét személy. Csak vágyódás. Viszont folyamatosan elnyomta magában az érzést, ugyanakkor realizálta hogy elveszíthet engem és hogy elvileg szeret. Azért mondta el hogy helyrehozzuk

Hogy fér az össze hogy szeretsz valakit közben irdatlan módon vágysz másokra?

Nekem ez vagy megalkuvás, vagy csak önámítás, mert tudja hogy nagyon szerettem őt.

Amikor ezeken őrlődött, elszeparált magától, rám nyomta a telefont, és hiába sírtam, soha nem hatotta meg hogy ezek nekem mennyire fájnak

A kapcsolat maga közel tökéletes is lehetett volna: én rajongtam érte, még a hangom se emeltem meg, ha problémánk volt akkor mindig megtudtuk beszélni. Ő sosem jelzett felém olyat, ami zavarná. Ellenben a kedves szavak, a bókok, elmaradtak, és kb ki kellett őket könyörögni. Hiába voltam szép, mikor a saját fiú barátaim is mondták hogy kiöltöztem, ő még akkor se vett észre...asszem a lelkesedése addig tartott irányomba amíg össze nem jöttünk.

Mikor ezt bevallotta, mint akit fejbe csaptak, azt mondtam én nem fogok megalkudni olyan mellett akiben mindig is “űr tátong” , amit én soha nem tölthetek be.

Viszont én még mindig nagyon szeretem őt. Minden időm, energiám ebbe beleraktam, a vallomása előtt egy nappal még a nyaralásról beszéltünk...

Nem tudok megbocsájtani, és akárhogy ránéznék tudnám hogy nem rólam ábrándozik, mert valamit mégse tudok neki megadni

Akkor miért mondja hogy szeret engem ezek ellenére is??? Nekem félrekúrni és mást megkívánni eszembe se jutott

Ő jópár emberrel lefeküdt, nekem ő volt az első párom

21/L