Lányok veletek is volt már olyan hogy szakítottatok a barátotokkal mert nem éreztetek iránta semmit és a szakítás után jöttetek rá hogy lehet rossz döntés volt? Én 3hónap járás után döntöttem így. Lehet elsiettem a dolgot.

Ez meglepően sok csajnál szinte alap. 2 olyan exem is volt, akik több éves kapcsolat után szakítottak, aztán próbálták magukat visszakönyörögni. Plusz volt egy olyan, akivel 1-2 hetet kavartunk, szakított, aztán másnap már az ajtó előtt sírt, hogy folytassuk. Vele folytattam is, eddig nem bántam meg.

Ez kicsit olyan, mintha a nők egy nagy részének semmi sem lenne jó, akármit is kap. Könnyebb nekik a társkeresés, de panaszkodnak, hogy nehéz. Ha van egy jó kapcsolatuk, generálnak valami felesleges problémást. Már szinte semmi hátrányuk sincs a nemiségből, de sírnak, hogy nőként milyen nehéz.

Ideje lenne, hogy több nő nőjön fel, mert ez a gyerekes szint kínos.

(Figyeld meg például, hogy erre a válaszra milyen hisztis reakciók fognak érkezni. Hiába válaszoltam konkrétan a kérdésre, le leszek pontozva.)

Velem nem volt ilyen. Tudom, mit várok egy kapcsolatban, tudatosan választok párt, tudatosan is szakítok, nem indulatból. Ritka a normális pasi, aki nem szexre megy, még ritkább az a normális pasi, akivel intellektusban, tervekben, világnézetben, stb. összepasszolunk, és annál is ritkább, akibe szerelmes tudok lenni, és még ennél is ritkább az, akivel ez kölcsönös.

1-es, én nem pontozlak le, mert abban igazad van, hogy csomó nőnek semmi sem jó, és gyerekes. De férfiból is rengeteg ilyen van, ez nem női vagy férfi, hanem emberi tulajdonság, hogy sokan jódolgukban nem tudják, mit csináljanak.

Szakítani okkal szakít az ember, csak már manapság az emberek gyakran azért is szakítanak, mert nem tudják mit akarnak vagy mert épp frusztráltak és olyanjuk van.

Általános iskola alsó tagozatában volt egy jó barátom, akivel együtt cimbiztünk és együtt is jártunk harcművészeti edzésre, de előtte kis ideig "együtt jártunk" :D, ami igazából csak képletes volt, inkább voltunk barátok. Ez úgy nézett ki hogy sétáltunk kézen fogva talán az egyik rokona vagy anyukája mellett, már nem emlékszem, már arra sem emlékeztem, hogy hogy lett barátság utána, mert igazából nem is szakítottunk, de nem is lett ez így megnevezve :D, csak egyszer csak utána barátok lettünk, na de gyerekek voltunk. Utána évekig együtt cimbiztünk, de nem együtt voltunk, de egyikünk se akart többet.

Aztán középiskolába jártam 1 hétig az egyik osztálytársammal, és rájöttem, hogy nagyon nem, sem viselkedésben, sem világnézetben sem illettünk össze, sehogyan sem, az a kép győzött meg leginkább, amit mutatott a kis testvéréről dicsekedve. Kb. 1 éves kis testvére szájába cigit adott, és úgy fotózta le. Én már 13 évesen sem könyörögtem vissza magam.

Szakítottam vele, de én utána már nem könyörögtem vissza magam, ha így éreztem volna akkor sem. Évtizedekkel később láttam a párjával és a kisbabájukkal, és boldogan konstatáltam, hogy milyen jó, hogy így döntöttem, mert így megtalálta az asszonyt és lett családja. :) Szerencsére ő nem ismert meg, pedig mellettem mentek el. :D

Felnőtt fejjel már ha párkeresésre adnám a fejem, akkor már ezerszerte bölcsebben választanék, magyarán nem kapkodnám el. Nem akciós termék, ha más vinné, akkor nem is kéne azon gondolkodnom hogy ismerkedtem, mert az nem az volt a részéről. Magyarán ha úgy érzed na ő az Igazi, akkor bölcsen mond magadnak hogy na na várj még ezzel, míg a rózsaszín köd eloszlik, és ha utána is így érzed akkor később okod sincs szakítani. Mondanivaló jól ismerd meg és utána kezdj vele közös kapcsolatot, mondom én, de lehet hogy már gyerekkorod óta ismered. Lényeg a lényeg ha kis pitiáner ok miatt szakítottatok akkor nem kéne, ha volt okod, és nem beszélted meg vele, akkor meg kellett volna előtte beszélni vele a problémát, ha volt okod és megbeszélted és szakítottál, de visszatáncoltál, akkor az is benne van a pakliban, hogy ő ezt később egy újabb problémánál előhozhatja. Ha kapcsolatfüggőség miatt könyörögted vissza magad, akkor nem árt fejlesztened magad.

A mai generáció gyakran csinálja azt, hogy csak úgy szakít, aztán kacagva jön, hogy itt ne hagyjam, ennek szerintem az az oka, hogy nem tanulták meg boldognak érezniük magukat egyedül is. Magyarán az itt olvasott fiatalok nagy többségének nincs hobbija, ha van is talán egy hobbija van, és ugye a járvány is közrejátszik ami miatt az emberek nagy többsége nem tudja eldönteni mit akar, meg úgy általában az emberek egy része tényleg nem tudja mit akar.

De kérdező, mivel kevés infót írtál, ezért csak elemezni tudtuk ezt, de ha nincs okod szakítani akkor minek szakítasz?

Képzeld én is szoktam morogni a falam tetején táborozó pók párra, hogy már megint összevesztek és szakítottak. :D Mert gyakran vesznek össze, és olyankor a pók csaj mindig az elválasztó vonal túlsó oldalára koltozik. El nem tudom képzelni, hogy min vesztek össze. Aztán x héttel később nyugodtan konstatálóm na kibékültek visszakoltozott a pók pasihoz. :D

Ha nincs okod szakítani akkor mi a kérdés?

Ha meg rájöttök, hogy nem egymáshoz valók vagytok, vagy nem úgy viselkedik, magyarán okot ad, hogy szakíts, akkor meg csak idővesztegetés, miközben mindkettőtökre rosszabbik esetben vár az Igazi, jobbik helyzetben mindkettőtök igazi párja ugyanolyan lökött mint ti, és ugyanezt játssza az élet iskolájában, de akkor is az is idővesztegetés.

Vagy ha újra szakítotok és aztán újra együtt, számtalan utána következő vitáktól elfásulva újra szakítva nem fogod észrevenni aki meg majd hozzád illik. Maximum ő vesz észre téged, és akkor szerencséd van, de ha ő is befásult az előző kapcsolatába, akkor lehet ő se.

Még nem volt velem ilyen, de normális dolog, hogy megviselt a szakítás. Próbálj azokra a negatívumokra gondolni, amelyek miatt a szakítás mellett döntöttél. Nyilván oka volt, hogy szétmentetek.

#1 nem pontoztalak le, de sajnos itt inkább te vagy a hisztis meg gyerekes. Az, hogy kifogtál két ilyen lányt, az a te bajod, sajnálom. Lépj túl rajta és próbálj normális lányokkal ismerkedni.

Ja 4-es vagyok. Csak most vettem észre a mondat lényegét. :D

Ha nem éreztél iránta semmit az egyértelműen szakító ok, nem kell emiatt elbizonytalanodnod, akkor lenne necces, ha együtt lennél vele ennek ellenére.

Ha nem érez semmit a másik iránt az ember, akkor butaság összejönni vele. Ha kedveli a másikat, és gyorsan rájön , vagy később hogy valójában nem érez szerelmet, vagy netalántán bemanipulálta a másik, magyarán nem is jött volna össze vele, az is szakító ok. Csak utóbbi esetben a manipulált személy nem tudott róla, de nem is szerette valójában azt a másikat, az az eset, amikor nem is érted hogy sikerült kedvelned azt az illetőt, ezt nevezik manipulációnak.

Szóval ne bizonytalankodj, jól döntöttél, ha nem érzel semmit a másik iránt, felesleges vesztegetni az ő idejét és a te idődet.

#5: Nem 2 lányról van szó csak. 2 volt, akivel jártam. A 3. olyan volt, akivel majdnem. És vannak a többiek is, akik később akartak hirtelen valamit. Ehhez jön még hozzá a környezetemben lévő csajok, akikkel nem én ismerkedtem.

Semmi hiszti nincs abban, hogy mennyi nő ilyen. Szívesen ismerkednék normálisakkal, ha látnék olyat. Ha nem látok, hogy ismerkedjek velük?