Voltatok már ilyen helyzetben, hogy tudnék ezen az egészen túllendülni?

Fél éve szakítottunk barátnőmmel, én dobtam fel neki egy veszekedés alkalmával, és helyeselt, aztán később én persze meggondoltam magam, talán abban a pillanatban sem gondoltam komolyan. De, ő azt mondta, hogy abban a pillanatban, valami megtört benne, és néhány nap elteltével, véglegesítette, valamint azt mondta, hirtelen jött rá, de már nem szerelmes.

Nem voltunk együtt túl sokáig, caupán kettő és fél évig. De mégis fél év elteltével, is fáj.

Úgy érzem nagyon rossz voltam kapcsolatban, és ezért is lett vége. Nem megcsalásra vagy ilyesmire kell gondolni, de sokszor nem úgy álltam hozzá ahogy kellett volna.

Az elején, eleve nem voltam túl az exemen még, és így hiba volt vele össze jönni, mert tudom, hogy érezte.

Ha nem értettünk egyet valamiben folyton össze vesztem vele.

Türelmetlen, és figyelmetlen voltam. Mellőztem a romantikát, és nem mindig tettem a kedvére. Joggal érezhette, hogy nem is szeretem...

Talán soha nem illettünk össze, de az is lehet, hogy csak túl korán talalkoztunk, és mivel ő akart össze jönni jobban, így sosem éreztem, hogy "küzdenem kellene."

Próbálok új kapcsolatokat kialakítani, de rendszerint eltántorodok már az első randitól is, mert az van bennem, hogy amit neki nem adtam meg, azt nagyon inkorrekt lenne másnak megadni... és inkább menekülök a kapcsolatok elől.

Néha azt érzem, hogy már csak magamra haragszom, de aztán meglátok róla egy képet, vagy hallok felőle, és már elkap a depresszió... most hétvégén is ez történt, és óriási butaságot csináltam, részegen írogattam neki, aztán egyéb forrásokból, megtudtam, hogy sokkal boldogabb, mint velem.

Nem sajnálom, tőle a boldogságot, azt is tudom, hogy már ismerkedik új srácokkal, ez sem zavar, mert tudom, hogy ez az élet rendje, nagyon szeretném, hogy boldog legyen.

De, óriásit csalódtam magamban, és nem tudom, hogyan tudnám túltenni magam ezen az egészen...

Volt is hozzám egy mondata, "amíg akartam nem tettél, most már késő..."

És igaza volt, hiába tepertem szakítás után, elkésett volt a felismerés, hogy szeretem, ha egyáltalán ez szeretet... Megértem, hogy már nem hitt a kapcsolat jövőjében.

Egyébként 3 hónapig próbáltam tartani a kapcsolatot, és éreztetni, hogy képes vagyok a változásra, de inkább letiltott... 3 hónapig nem is kerestem, de a hétvégén részegen meglattam róla egy képet, és nekialltam írogatni neki egy régebbi instagram fiókomról... Most a szemében egy őrült zaklató vagyok. Unokatestvérmnek írt, hogy próbáljon rám hatni, nehogy rossz vége legyen. Szóval inkább letiltottam mindenkit akit csak általa ismertem meg....

Hogy lábaljak ki ebből a helyzetből, hogy ne érezzem magamat egy csődtömegnek, és tudjak nyitni az új felé?

(Köszönöm ha elolvastad)