Túllendülni és boldogan élni ilyenek után?

Komplikált a helyzet, de muszáj leírnom valahova...

Egy évvel ezelőtt összehozott a sors azzal, akibe szerintem már akkor szerelmes voltam, amikor nem is ismertem.

Hatalmas lángokban csapott fel a szerelem, vontalom mindkettőnk részéről. A megvalósult mennyország volt minden, csodás tervek, közös idők...

Míg ahogy ez rendszerint szokás, jött a hideg zuhany. Egyszercsak furcsa lett, kerülni akart. Csendes volt, szinte semmi.

Sírva hívtam fel hogy mi történt? Mire a telefonját kivette a kezéből egy nő, aki mint kiderült a barátnője volt végig. Innentől nem érdemes mondanom mi volt.

Napok után felkeresett könyörögve, hogy beszéljük meg. Hogy van még remény arra hogy együtt legyünk, mert ő nem is akar vele lenni, csak fogva van tartva.

Mivel túlságosan szerettem, elhittem és elkezdtem várni... szerető lettem, míg ők még egy évig együtt voltak.

Sok minden történt közben.

De most már 2 hónapja lassan szétmentek valóban.

Nem tudom elmondani és megértetni vele azt, hogy ez engem hogy megölt. Próbálna közelíteni, én is, de amikor oda jut a sor, fagyás.

Most már az van hogy ideges, feszült, nem érti miért nem vagyok túl a dolgokon végre.

Elmondása szerint ő már rég túl van ezeken, most már legyünk egymáséi.

Ezek a besült próbálkozások konfliktust szülnek. És azt érzem hogy csalódást okozok neki, amit ki is mutat.

A valaha volt legnagyobb boldogság jött a legnagyobb sebzéssel.

Nem tudom hogy volt-e valaki hasonló helyzetben már.

Félelmetes ez az egész, én már nagyon rámentem arra hogy kitartsak emellett a legszebb boldogság mellett.