Fiúktól kérdezem, hogy volt-e már olyan, hogy utólag jöttetek rá,hogy nem úgy bántál valakivel ahogy kellett volna és lehet, hogy az illető volt az igazi ?

Màr szakítàskor tudtam, h nem úgy bàntam vele, ahogy kellett volna.

A szakítàs kvàzi közös megegyezés volt.

Felesleges agyalnod, valszeg ő màr lezàrta.

Lépj tovàbb, teljesítsd ki magad.

Volt ilyen, de ott én voltam a lány, meg elvileg “azigazi” is. :D

Szed sztori.

Abban az adott helyzetben úgy tűnt, mekkora marha vagyok, utólag visszagondolva, egy gerinctelen féreg volt az ex barinő.

Apró jelekből nem jöttem rá, valami nem stimmel vele.

Amiért szép volt, azt csak magamnak köszönhettem. Jókor voltunk jó helyen úgymond.

Más barátnőm ugyanezt sokkal jobban megérdemelte volna.

Azért nem hinném, hogy az ilyet sajnálni kell. Ha a saját sztorimra gondolok, ahogy kiléptem a kapcsolatból, el is felejtettem (volna, ha nem kezd el zaklatni) az illetőt, hiába volt minimum egy év mögöttünk. Van saját életem azóta, neki is feltehetőleg - gondolom. Mást úgysem lehet csinálni.

Max arra tudsz figyelni, hogy legközelebb okosabb legyél. Viszont nem véletlenül alakult ez úgy, ahogy.

Persze! De én totál alkalmatlan voltam párkapcsolatra régebben, mert lelki értelemben nagyon rossz hátterű családból származom, ahol nem kaptam szeretetet, jelen volt szülő részéről függőség is és állandó feszültségben és veszekedésben nőttem fel.

És ehhez képest volt akkoriban is (18-25 éves koromban) 2-3 lány, aki még így is akart volna tőlem valami komolyat, de én képtelen voltam normálisan viselkedni és viszonozni a szeretetüket. Nagyon sok önismereti órába, tanácsadásba, terápiába, önvizsgálatba került, hogy most azt mondhassam úgy ahogy magam mögött tudtam már hagyni a múltamat és talán készen állok egy felnőtt párkapcsolatra.

Azt mondják, hogy amikor elveszítesz valakit akit szerettél, akkor érted meg igazán, hogy mit is jelentett ő neked. A hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Főleg ha utána volt még egy két rossz tapasztalatod másokkal.

"- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani."

Müller Péter

Volt ilyen. 8honao után jöttem rá, hogy manipulált, hazudott és már az 1.honapban ki kellett volna raknom. Ki is raktam mint macskát. Ezt nagyon bánom, hogy addig húztam a dolgot.

F