Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kérlek, valaki segítsen!!!! Ti mit tennétek?
Sziasztok. Tegnap egy hosszú üzenetben "szakítottam" a "párommal". Azért írtam idézőjelben, mert nem jártunk még, viszont nem is jöhetett egyikünknek sem más szóba.
1,5 éve ő elmondta, hogy bejövök neki, de elutasítottam. Kb. 3x.
Aztán múlt héten bevallottam, hogy kedvelem, és ő is engem.
Az elmúlt hétben nagyon kezdeményezett, próbált megcsókolni, tegnap megfogtam a kezét, simogatott, ölelgetett... Keresett minden szünetben, érdeklődött, és tudom, nagy lelki erő kellett neki ezekhez.
Viszont tegnap egy hosszú üzenetben leírtam neki, hogy nekem ez akármennyire is fáj, nem megy.
Ezek után letiltott, mindenhol.
Teljesen megértem az ő érzéseit. Nem szerettem volna kihasználni, nagyon szeretem, és emberileg, barátilag is elfogad, és én is őt.
Viszont mikor megölel, kezdeményez a kiszemeltünk, érezni kéne a bizonyos pillangókat, nem?
Én nem éreztem semmit, pedig tudom, hogy kéne. Féltem, és van bennem egy gát. Viszont senki iránt sem érzek semmit. Lelkileg sírok, de egy könny sem jön. Ő volt a 2 barátomból az egyik. A legjobb barátnőm meg nem támogat, és magamra maradtam. Mindenhogyan.
Üres vagyok, és nem érzek semmit.
Se boldogságot, se bűntudatot, se szomorúságot, sem hiányt. Mintha ez nem én lennék. Mintha minden egy álom lenne, mindenkivel benne, és amikor a tükörbe nézek, szinte egy idegent látok. A hang, ami itt van a fejemben, az nem az, aki visszanéz rám a tükörből. Szét vagyok esve. Fuldoklom.
Étvágyam nincs, és motivációm semmihez.
Bánt a dolog, ami köztünk történt, de olyan közömbös vagyok. Pedig nem ezt kéne éreznem.
És azért "szakítottam" vele, hogy ne fájdítsam a szívét tovább. Jobbat érdemel... Próbáltam az elmúlt hétben ellazulni, örülni a dolgoknak, de kimutatni sem tudom, érezni sem. És ő is megérezte ezt, pedig nem így kéne lennie... Magamra sem ismerek... Nem tudom mi tévő legyek, elfáradtam, pihenni akarok. Fáj. Mar a fájdalom. Mindennel kapcsolatban.
Tom Odell-Another love c. dalából ez lenne az, amit nem tudok megfogalmazni. Csak vagyok.
,,And if somebody hurts you,
I wanna fight
But my hands been broken
One too many times
(...)
And I wanna sing a song
That'll be just ours
(...)
And I wanna cry
I wanna fall in love
But my tears have been used up"
Szörnyű ember vagyok, és elmarom magam mellől az embereket. Azokat, akiket igazán szeretek.
Szeretnék sírni, boldog lenni, élvezni az életet, de csak szenvedek.
Nem haverként ismerem. Nem akartam a részletekbe belemenni, de akkor leírom, hogy tisztább legyen.
1,5 éve ismerem, és fél év után elhívott "randira". Nem jöttünk össze, de megmaradt a kapcsolat stb. Most ez sokkal komolyabb volt, érződött,hogy mennyit fejlődtünk mindketten érzelmileg és értelmileg egyaránt.
És nektek is igazatok van tudom, hogy fáj neki. Nekem is fáj. Nem tudom megfogalmazni, de valami nem oké.
"1,5 éve ő elmondta, hogy bejövök neki, de elutasítottam. Kb. 3x."
Az elsőnél kellett volna abbahagyni.
Szeretlek, tisztellek, de nem "úgy". Ez nem fog menni közöttünk.
Hát valamit azért illene érzned ha kicsit is bejönne. Nem pillangókat meg ilyen baromságokat, de ha az embert egy vonzó férfi megöleli, akkor azért az jó érzés, izgalmas, kellemes.
Szerintem neked ő nem jön be mint férfi (tippem szerint a külseje sem vonzó számodra, de ez persze csak találgatás), viszont mint ember kedveled őt. És mint írod is, annyira egyedül vagy, annyira szeretnél kapcsolatot, tartozni valakihez, hogy belevinnéd magad egy ilyen langyos maszatolásba vele, mert kapcsolódni akarsz. De ez rossz út, neked nem jön be, csak vígasznak használnád. Neki viszont bejössz, és így fájdalmat okoznál neki még jobban. Engedd el.
Én a helyedben a konkrét ügyben nem csinálnék már semmit, jobb ha offoljátok egymást, mert ez így csak vergődés. Rakd rendbe magad lelkileg mielőtt kapcsolatot keresel.
Igen, szeretnék lelkileg rendben lenni, azért is járok szakemberhez.
Tudom, illene éreznem iránta valamit ebben az esetben, és ez zavar, hogy nem tudok. Mármint nehéz ezt megfogalmazni, ne úgy értsétek, hogy közömbös számomra, hanem mint akinél lecsapták az áramot(érzelmileg). És ez mindenre, és mindenkire vonatkozóan.
Illetve elengedni elengedtem, mert ennél tovább nem fogunk jutni. Viszont ez is fura. Nem érzek semmit a helyzet iránt, csak azt, hogy ideges vagyok.
Osztálytársak vagyunk, az osztályban nincsen senkim, sőt, a suliban sem. Hogy fogok én a szemébe nézni?
Úgy látom, nem értitek.
Nem önszántamból vagyok ilyen.
Nem véletlen járok pszichológushoz.
De köszönöm a kedves, jóindulatú megnyilvánulásokat párótoktól!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!