Kit milyen indokkal hagytak már el?

túl kedves vagy (= a szememben nem vagy alfa, nem vonzódom hozzád)

bunkó vagy (= a szememben nem vagy alfa, nem vonzódom hozzád)

elmúlt a láng (= a szememben nem vagy alfa, nem vonzódom hozzád)

túl rendes vagy, de más biztos értékeli majd (= a szememben nem vagy alfa, nem vonzódom hozzád)

2 komoly kapcsolatom volt,ebből az egyik nagyon hosszú

Elsőt én hagytam el mert sokadjára rajtakaptam h hazudik

3 évig szenvedtem

A második nem érezte férfinak magát mellettem ,kérte h kerüljön közös névre a házam. Ebbe persze nem mentem bele így vége lett.

Egy percig nem szenvedtem.

33/N

- nem jött ki a szüleimmel, és zavarta, hogy én úgy.. hozzájuk tartozok xD hát vicces de igaz.

- túl sok apró veszekedések.

Elég bonyolult minden szakítás, főként a felperzselt indulatok miatt.

Az utóbbi szakításom, ami elég friss, számomra már nem volt nehéz döntés. Sokszor mondtuk ki, hogy legyen vége, sokat bántottuk egymást. Az utolsó és végleges lépés igazolta, hogy nélküle jobb, boldogabb lehetek. Azt gondoltam, hogy a társam lehet, hogy nem csalódok, bár nem igazán csalódtam, mert nem vártam el, sokat nem. Megterhelő volt számára sokminden, ami lehetett volna számomra feltűnőbb jelzés, hogy nem őt keresem. Nem adott bele többet, nem érseklődott többet, nem érdekeltem. Sosem hiányzott neki a hangom, hogy esténként beszéljünk, ami dzámomra fobtos lett volna, mert messze élünk egymástól. A költözés meg nem volt megoldható, mert részéről:" mi van ha pár hónap múlva szakítunk"?

Érthető a kérdése, viszont nekem nem olyan emberre van szükségem, aki hezitál. Mert aki hezitál, az nem biztos bennem.

Ezekhez gyűltek még érvei, amiket elfogadtam, sosem voltam elég neki. Miközben én elfogadtam azt az énjét is, amit más nem fogadna el.

Mindenkit bíztatok, aki szakításban gondolkozik, hogy lépje meg. Ha nem érzi, hogy szeretik, és nem azt kapja, amit szeretne, megérdemel, lépjen ki. Szakítson! Találjuk meg azt, aki képes értékelni. 🙂