Összejöhetünk még újra az exemmel?

Kis háttérsztori: Az elmúlt hónapokban nagyon sokat dolgoztam, naponta 10-12, de volt hogy 14 órákat is. De mindezt a jövőnkért teszem, ezt sokszor mondtam neki én is. Amikor együtt voltunk akkor előfordult, hogy nem minőségi időt töltöttünk együtt. A kapcsolatunk gyönyörű volt, mindketten úgy nézett ki elköteleződtünk egymás mellett, rendkívüli módon szerettük egymást. Viszont azt mondta ő ebbe belefáradt, hogy (mivel szörnyen fáradt voltam) nem úgy válaszoltam sokszor, nem úgy foglalkoztam vele amit megérdemelt volna, illetve nem volt meg a megfelelő kommunikáció. Nagyon sokszor figyelmeztetett emiatt, de nem kapcsoltam. Fájó szívvel kidobott, ő is sírt én is sírtam, nagyon nehéz napok állnak mögöttem/mögöttünk. Ugyanakkor azt is mondta, ha együtt kell lennünk, akkor úgyis összejövünk újra. Most arra hivatkozik, hogy erre szükség van, ne fájdítsuk egymás szívét tovább, holott tudom, a szakítással okoztuk a legnagyobb sebet egymásnak. Először próbáltam elfogadni, elengedni, de az elmúlt éjszakákon csak vele álmodom, szörnyen hiányzik és ma kiderült, hogy én is hiányzom neki. Nem akarom zaklatni, írni neki, hívogatni, mert félek azzal csak rontok a helyzeten. Kérlek ne azt írjátok, hogy engedjem el totálisan, a kihasználós “barátain” kívül a szülei, a nagyszülei, a legjobb barátnője is úgy látja kívül álló szemmel (mivel tudjuk az képes máshogyan látni a dolgokat), hogy ennek a kapcsolatnak igenis nagyon szép jövője lehetne. Csak nagyon önbizalom hiányos szegény, és hagyta, hogy a rosszakarók lebeszéljék a folytatásról. Másfél éve voltunk együtt. Tényleg csak időre van szüksége? Létezik, hogy kapcsol, hogy mit vesztett ezzel a kapcsolattal? Köszönöm a válaszokat. 19/F