Meddig fog ez fájni? 8 éves kapcsolatom ért véget,én szakítottam. tetleges bántalmazás verbális és érzelmi zsarolás után adtam magamnak egy lehetőséget hogy boldog lehessek mással.

En leszoktam csengetni szakitas elott a dolgokat, azaz szokatom magam ahhoz hogy ő nem lesz.

Soha nem szállok ki hirtelen.

Megszokom eloszor azt hogy heti 3 helyett mar csak heti egyre talalkozunk, megszokom azt h már szivesebben vagyok otthon mint nála, hagyom hogy az erzeseim átalakuljanak Mellette utálattá, elidegenülök, tisztázom még vele amik szakitas utan aggasztanának, hogy hol van/lesz mit csinal mik a tervei etc, kiismerem; elmondom még amig lehet, hogy szeretem, utolag már nem fogom soha, hagyom már h elhideguljon, nem akarom már meggyőzni, már nem magyarázkodom, leredukálom az egészet szexkapcsolatra, probálok kapcsolati hálókat kiépíteni h ne a magány várjon, vagy esetleg megszervezek magamnak egy teljesen uj életet máshol (korabban szakitások után allandoan kulfoldre mentem dolgozni, ott az uj ismerosok beilleszkedes ugy leköt h azt is elfelejtem h gyászolnom kéne), azaz nem sokkot csinálok magamnak a szakitással, hanem fokozatosan vezetem le magamban.

Egyik exemmel hal ég szakitas utan is még támogattuk egymast felállni(neki is fájt es nekem is a szakitas), de alapvetoen szakitas után baromi ritka ha az ex támasz, erre a mostani kapcsolatomban nem is számítok. Egy bunko arrogáns paraszttal vagyok egyutt akivel nem is tervezhetek semmit, mert olyan szinten szemét, ha plane lenne gyerekunk a kezébe se adnam.

Hiába akarok családot stb, félteném tőle a gyereket.

Azaz jövő nincs, az idő meg megy, ebbol nekem ki kell szállnom.

Megtehetném akár ma is azt, hogy kidobom, de saját magamra gondolok! Szépen lecsengetem, ne az legyen a megszokott hogy ő van, hanem az, hogy ő nincs, kialakitom magamban ezeket aztan tipli.

Korábban rengeteget harcoltam érte, értünk, de be kell látnom, ezt nekem el kell engednem, az én érdekemben.

*jav

Habár meg sem érdemli hogy azt mondjam neki h szeretem, ezt még át kell gondolnom hogy szakitas után megbánnám e hogy nem mondtam még utoljára.

Szoval ilyen szemét aljas lelki bantalmazonak mondani hogy szeretem.. Persze szeretem, csak ne lenne ilyen.

Most magam miatt ezt, hogy ki kellene e adnom, vagy nem. Most azert ez elgondolkodtat.