Van itt olyan, aki bantalmazo kapcsolatot hagyott maga mogott es volt kozos gyerek? (hosszu)

Mikor ocsudtal fel, hogy bantalmaz a parod, mik voltak igy visszagondolva az into jelek?

En a napokba kezdek erre raeszmelni, marmint hogy bantalmaz, mintha elszallna a rozsaszin kod. Nem ut, de ha valami nem tetszik neki akkor nem szol hozzam orakon, vagy napokon at.

Ha egy valamit nem csinalok meg vagy mert nem tudom kivitelezni, vagy mert elfelejtem akkor en sose csinalok semmit, mindig csak nyavajogni tudok, ha o nem csinal meg valamit es emlekeztetem ra akkor en miert csesztetem, "jaj elfelejtettem, de majd megcsinalom" . Ez a majd sose jon el, csak ha mar uvoltok vele es felhergeli magat.

Van egy lassan 5 honapos kozos gyerek, igert mindent, hogy jo lesz segit, stb. Semmiben.

Ha itthon van le se szrja ha sir es en epp valamit csinalok. Nem veszi fel, inkabb hagyja uvolteni amig meg nem unom es hagyom abba a dolgom.

Mikor osszekoltoztunk elkezdtem szobalanykodni, de abba volt hogy en ott krvalkodom, ne dolgozzak majd o eltart.

Szornyen ostoba es naiv voltam igy visszagondolva az elmult 3 evre.

A nagyimhoz neki sosincs kedve jonni pedig tiz percre lakik gyalog, de en vagjak allandoan jopofat, ha jonnek az anyjaek, vagy ha epp egesz heten itt dekkol a haverja, "engem mit zavar" cimszoval.

Neki az a jovokepe, hogy heti 7 napot dolgozzon, hogy legyen penzunk, en csak egynapot kertem a hetbol hogy legyen velunk is. Akkor nem lenne penzunk volt a valasza. Igazabol amugy sincs, mert nem tudom hova kolti. Inni nem iszik, nem jar prostitualtakhoz, ebben biztos vagyok. Haveroknak adja kolcson, amit nem ker vissza legyen az 1000 vagy 60000...

Nincsenek barataim, mert "mind rossz hatassal van ram" ezert baratkozzak az o barataival. Egy-kettovel ugyahogy joba lettem, de nekik meg rolam panaszkodik, hogy en semmit se csinalok. Ket lany haverja szokott nekem segiteni elvinni a gyereket orvoshoz, de mar mondtam mindegyiknek hogy nincs pofam allandoan oket megkerni.

Ket hete eltunt a macskank, o otodik nap nagy kegyesen eljott velem szorolapozni, harom postaladaba bedobalta es ezzel o letudta. En vagyok a nem normalis meg a bolond, hogy a nyolcadik napon elbogtem magam hogy mi lehet a macskaval (pont az koborolt el, amelyik hozzam all a legkozelebb, szerintem ertheti hogy megvisel) de ez csak egy macska..

Masok elott ugy megjatsza magat, hogy DiCaprio megirigyelne azt a szineszi kepesseget. Csak nagymamam atlatott rajta, de addig nem mondta, amig en nem mondtam neki magamtol, hogy valami itt nem stimmel.

Bekozolte, hogyha megprobalja valaki elvinni mellole a gyereket annak kipusztitja a csaladjat, legyen az barki. (szoval szerintem ebbe a barkibe nekem is helyem van)legalabbis az akkori pillantasa ezt igazolja.

Mivel nem engedett es nem mentem dolgoznj, mert elhittem higy ez igy milyen jo buli lesz, ezert nem is tudnek hova menni. Anyaotthonba se mennek, mert nem hagynam az allatokat, oda meg ugye azokat nem lehet vinni. Nagymamamnak meg nem akarok a terhere lenni. Anyam nem tartozik az eletemben szereplok koze, apammal mindigis sajatos kapcsolatunk volt, szoval a kotlozzek hozzatartozohoz kilove.

Es ez csak par dolog ami az elmult masfel napot jellemzi. Valahol megis hiszek abban, vagyis szeretnek hinni abban, hogy megvaltozik, mert egy ilyen rossz nap utan mindig jon egy jo, akkor kedves, normalis. De azt is tudom, hogy es csak valami szinjatek azert, hogy elnezzem az elozo napi viselkedeset.

Tisztaba van azzal, hogy nem tudok hova menni mellole es ki is hasznalja. En meg nyelek inkabb, minthogy valamibe belekosson. De ha nem rud a tetteimbe, akkor a szavaimba kot bele, megismetli amit mondok de az akkor is rossz volt ahogy en mondtam.

A felismeres utan mi a kovetkezo lepes? Ha mer lepni az ember mit merjen, mekkorat?

Huszoneves vagyunk .