Miért minden válásos-lelkizős cikk arról szól, h ne búsulj, találsz magadnak hamar új kapcsolatot?

Amig friss a seb es eleve ugy indulsz egy kapcsolatnak hogy "egy ujabb ferfinak behodolva" addig nem kell neked senki nyilvan. Egy normalis egeszseges parkapcsolatban nincs ilyen merteki behodolas, bar nyilvan van minden kapcsolatban egy dominansabb akaratu fel, de nem valik el ez ilyen radikalisan. Sajnos rosszul valasztottal, noverem is epp ma meselte el mik vannak a hazassagaban a szinfalak mogott...

Keves a jo kapcsolat, de azert a bantalmazas mar egy masik szint. Elso alkalommal fogtam volna a cokmokom mikor a parom verbalisam tulmegy egy hataron, a fizikai eroszakrol nem is beszelve.

Az en kapcsolatom jelenleg jo es rendben van, de mi csak 1 eve vagyunk meg egyutt. Viszont azt ki merem jelenteni hogy bantalmazas itt nem lesz, akkor sem ha esetleg valami miatt egyszer kulon valunk. Rossz embereket valasztasz mindig annak benned is van valami oka...

Mi a búbánatnak olvasol ilyen cikkeket?

Mi a búbánatnak veszed komolyan? Ezeket is csak valakik írták, nyílván azonat a valakiket ez a gondolat villanyoz fel, avagy mindig KELL egy pozitív kicsengése egy ilyennek, mert depressziós írást mi a búbánatért kéne írni. Ha vallást bele vesszük - ami egyesek útja, szintén búbánatosan nem sokakat izgat, így aztán te mi a búbánatot tanácsolsz, milyen cikkeket írjunk? Avagy mi lenne ha te írnád meg az életed/ felfogásod egy cikkben, blogban neadjisten egy könyvben.

Ha meg írsz, annak mi az üzenete, mit segít másnak, mi a konklúzió? Vagy nincs? Csak kesergés? Az önmagában a búbánatot nem izgatja.

De képzeld én el sem olvasok a neten cikkeket mert a búbánatból tudom, hogy a lelki mèlységeket nem ott találod meg... max az első lépéseket. De mi a búbánatèrt olvasol szemetet?

Hány és hány okos bölcs stv ember mondja, hogy vigyázzunk mivel töltjük az időnk, mert - ès ez már az én véleményem- egyesek szemetek nézegetésével tőltik az idejüket... gáz! Ha te olvasol valamit, ami hülyeség, ne olvasd tovább! Pláne ismerd fel azt, hogy nem minden leírt szó Testamentun. Magyarul nem kel fejet hajtani minden elött csak mert nyomtatva van vagy gépelve. Blikket és társait sem olvasunk! Női magazinokat felejtsd el... aki ebből próbàl ismeretek gyűjteni vagy lelki simogatást, az ne csodálkozzon, ha nem találja meg...

Én voltam így kérdező, mert akivel éltem, egy igazi akaratos parancsnok volt, csak nőben. Ha ellenszegültem neki, akkor addig gyötört, amíg nem csinálom meg amit akar. Úgy is hülye voltam a szemében, meg lusta, pedig volt rendes munkám, és jól kerestem. De neki céljai voltak, amikből nem engedett, és aztán később meg is csalt, szétmentünk, és még ő állt bosszút rajtam.

Én szerenék egy normális kapcsolatot. Nem vetitem ki ezt az összes nőre, de tény hogy kifinomultak az érzékeléseim arra, hogy mire kell vigyázni. Aki tud egyedül boldog lenni, az legyen boldog, aki nem, annak vannak lehetőségei.

Teljesen normalis, ha egy ideig egyedul maradsz. Aztan egy ido utan eszre fogod venni, hogy vannak olyan ferfiak is, akik nemcsak elvenni, hanem adni is tudnak egy kapcsolatba. Igen, egyedul is lehet elni, de egy ido utan se a gyerek, se a kutya nem fogja megadni azt neked, amit egy ferfi tud. Majd egy fel, vagy 1 ev mulva vedd elo ezt a kerdest.

43F

Nehéz, főleg ennyi év után.

Ha egy normális kapcsolatnak van vége, azt is emésztenie kell az embernek, de ha ilyen brutális volt azt meg mégjobban, mert így bizalmatlanul áll az ember az "új jelöltekhez".

Végülis jót javasolnak, csak idő kell még mire túl teszed magad rajta.

Nekem a komoly kapcsolat nem akar összejönni sehogy.

Próbálkoztam rengeteget társkeresőkön, de mindenki csak dugni akar, meg sok a családos ember az ilyen helyeken, fogalmam sincs miért.

Azt ráuntam regiztem egy szexpartnerkeresőre, na ott meg sok olyan pasi van aki csalódott és normális.

Kedves Kérdező!

Semmi újabb bölcsességet nem tudnék neked mondani. Az előttem szólók már szinte mindent elmondtak, ami ilyenkor elmondható. Én pl. 22 év után váltam el, de meg nem bántam. Valahogy úgy vagyok vele ma már, azt vettem észre... bármi is történt velem, körülöttem, az mindig tanított engem... valamire. De legfőképpen arra, hogy tekintsek önmagamba, s tudjak meg még többet önmagamról. Vagyis ÖNISMERET!

Téged is csak erre biztatlak. Keresd önmagad rejtett, vagy nyilvánvaló jó és tulajdonságait, amelyeket már talán születésed óta birtokolsz, azt értékeld, becsüld meg... de keresd a még meg nem nyilvánult kevésbé jó(!) tulajdonságaidat, amelyek falat emelhetnek embertársaid (főként a férfiak) megismerhetősége elé. S ahogyan egyre mélyebben kezdesz önmagadra ismerni, önmagadba belelátni... azt veszed majd észre, hogy egyre könnyebben navigálsz a ma még ismeretlen emberek megismerése során is. Vagyis könnyebb lesz a dolgod, könnyebb lesz az életed. Könnyebben teszed túl magad keserűségeken, csalódásokon, de az örömködések sem lesznek annyira kitörőek, eget rengetőek. Ez a normális. Amikor mértéket tartasz, és csak figyelsz a külvilágra, miközben nem teszel hozzá a fejedben megjegyzést, nem ítélkezel, hanem csak konstatálsz: Ez van.

Én (ma már) vallom azt, hogy minden ember valamennyire jól megismerhető... de csak akkor, ha önmagadat (Ától Cettig) már jól ismered.

És akkor már könnyebb lesz eldöntened, hogy ki az, akivel szóba állj egyáltalán, ki az, akivel barátkozz, s ki az, akit meg messze ívben elkerülj. Én legalábbis ezt tapasztalom.

Az ERŐ legyen Veled!